The Dangerous Shadows
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
. WELCOME .
The secrets of Los Angeles
A helyszín Los Angeles. Különös eltűnések történnek a városban, a rendőrök tehetetlenek ez ellen. A rejtély a mai napig tisztázatlan. Nem tudhatod, hogy az árnyak, mikor csapnak le rád láthatatlanul, minden előzmény nélkül. Az embereket, az árnyvadászok próbálják megvédeni, de az eltűnések továbbra is folytatódnak. Te felkészültél a kalandra?

Story.: Selima Howard
Design.: Michelle Flanagan
Rang képek.: Vampire Queen
. CHAT .
. THE MONTH ...
Latest topics
» Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06 2013, 09:44 by Vendég

» The Originals
Pént. Jún. 07 2013, 00:09 by Vendég

» Art war! FRPG
Pént. Május 31 2013, 02:14 by Vendég

» My life Arts
Szomb. Ápr. 20 2013, 01:50 by Vendég

» American Horror Story
Szer. Ápr. 17 2013, 05:39 by Vendég

» Daily Diaries ~ Vámpírnaplók
Szomb. Ápr. 06 2013, 23:51 by Vendég

» do you know who i am?
Szer. Ápr. 03 2013, 03:50 by Vendég

» Szent Johanna Gimi
Vas. Márc. 24 2013, 01:53 by Vendég

» bite my tongue - anglia, chichester - vampire knight alap
Csüt. Márc. 21 2013, 05:42 by Vendég

Top posters
Julian Griffiths
 
Allie Campbell
 
Amelia Withebert
 
Chloé Virginia Simmons
 
David Howard
 
Selima Howard
 
Michelle Flanagan
 
India Hunt
 
Vanessa Simmons
 
Mark Valentine
 
Best Friends
secretofla





secretofla
FRPG Top Sites

Share | 
 

 I wanna do bad things with you - Barbi & Alex

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Barbara Nolen
Különleges
Különleges
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Jun. 25.
Tartózkodási hely : Los Angeles
Job : Jogásztan hallgató - Modell

TémanyitásTárgy: I wanna do bad things with you - Barbi & Alex   Szer. Aug. 01 2012, 02:47

Sok hibát követtem már el életem során, kisebbeket, nagyobbakat, ám lehetséges, hogy most készülök elkövetni életem legeslegnagyobbját… Tegnap délután óta megállás nélkül jár az agyam, hogy mégis mi tévő legyek, elmenjek… ne menjek… mégsem sikerült eddig dűlőre jutnom. Mi van akkor, ha valami őrült rajongóm akar csapdába ejteni? Vagy egy irtózatosan rossz viccről van szó melynek áldozatául estem? És ha az egyik balek próbálkozik az egyetemről, akit már számtalanszor lekoptattam, mégsem vette az adást? A tekintetem újra a kis papírlapra siklott melyet már szinte rongyosra olvastam…

Kedvesem!
Gyere el holnap este 8 órára a Roosevelt Hotelbe, mindenképpen beszélnünk kell.
1406 – os szoba, ott fogok várni rád.


Különös ez az egész. Tegnap délután bukkantam erre a kis levélkére az egyetemi szekrényemben, azóta folyamatosan kattog az agyam, mégis ki tehette bele. Megkérdeztem a mindenest, de azt mondta nem látott senkit miközben a folyosókat, mosta fel, a kulcsom másolatát pedig nem kérte el tőle senki. Hátborzongató. Sokat gondolkoztam rajta, hogy leülök a húgommal beszélgetni, és tőle kérek tanácsot végtére is egy igazi kis zseniről, van szó, ki más tudna jobb tanáccsal szolgálni, mint ő? Aztán eszembe jutott, hogy mégsem jó ötlet, mert lehet túlságosan is, aggódna értem, és a végén szólna anyáéknak, akinek aztán magyarázkodnom kéne, sőt talán el sem engednének. Be kellett hát látnom ebben az ügyben nem fordulhattam senkihez, így hát hosszas töprengés után végül arra a döntésre jutottam oda megyek, és a végére járok az ügynek.

Mivel fogalmam sem volt róla meddig tarthat majd ez a „beszélgetés” így hát azzal a mesével álltam elő otthon, hogy néhány modell barátnőmmel együtt szórakozni megyünk, és mivel valószínűleg borzasztó későn érnék haza, így jobbnak látom, ha majd ott alszom egyiküknél és csak másnap, reggel jövök haza. Szerencsére anyáék nem akadékoskodtak sokat, hiszen már nagylány vagyok, ráadásul tudják, hogy a munkám miatt kikkel barátkozom, milyen az életvitelem, így hát csak annyit kértek, ha van valami, szóljak haza, ne kelljen értem aggódniuk. Ezt természetesen megígértem nekik, majd felszaladtam a szobámba készülődni. Vettem egy kellemes, forró habfürdőt, hogy egy kicsit oldani tudjam magamban a felgyülemlett stresszt, ellazulhassak egy kicsit, majd belebújtam a köntösömbe és a szobámba mentem, hogy kitaláljam, mit vegyek fel.

Nehéz helyzet, hiszen fogalmam sincs róla kivel, fogok találkozni, miről akar velem beszélni, sőt egyáltalán arról sem, hogy én akarok e vele beszélni. Lehet, hogy meglátom az illetőt s rögvest hátat is, fordítok neki, és amilyen gyorsan csak lehet, pucolok haza, így viszont nehéz ruhát választani. Végül egy, egyszerűbb mégis csinos darab mellett tettem le a voksom, amit feldobtam ízléses kiegészítőkkel, hogy dögös legyek mégse vigyem túlzásba majd a hajamba szexi, vadócos hullámokat készítettem, épp olyat, ami illik a bulis mesémhez. Vetettem magamra egy utolsó pillantást a tükörben majd elköszöntem és elhagytam a házat.

Legnagyobb szerencsémre sikerült leintenem egy taxit nem messze a házunktól, éppen akkor, amikor megéreztem a friss nyári zápor első cseppjeit a vállamon. Imádom az esőt, olyan… megnyugtató… Beszálltam az autóba majd a kis cseppek koppanását kezdtem hallgatni melyek az ablakot érték, közben pedig igyekeztem arra gondolni, hogy minden rendben lesz. Az út nem tartott túl soká, pontban este nyolcra érkezetem meg a Hotel elé. A sofőr kiszállt majd kinyitotta nekem az ajtót egy barátságos mosoly kíséretében, amit én is egy hasonlóval honoráltam, és persze busás borravalóval. Miután a kocsi ajtaja becsukódott a taxis pedig elhajtott vettem egy mély lélegzetet, hátra vetettem méz szőke fürtjeimet a vállam felett, majd határozott léptekkel a recepció felé vettem az utam.

A recepciós egy nagyon kedves, idősebb úr volt, akitől szerettem volna némi információt nyerni, hogy esetleg megtudjam, kinek a nevére van foglalva az 1406 – os szoba, férfiú e vagy nő, mert akkor máris nyugodtabban mentem volna fel. A bácsi hosszas keresgélés után közölte velem, hogy a szoba Barbara Nolen névre lett lefoglalva, amitől majdnem dobtam egy hátast, még félelmetesebbé vált a helyzet. Oké, tehát titokzatos vendéglátóm ügyelt a legapróbb részletekre is, számított rá, hogy megpróbálom kideríteni a kilétét így tett róla, hogy idő előtt semmire se derülhessen fény. Briliáns… vagy inkább őrült húzás? Na most légy okos Barbi.

Nyugtalanul szálltam be a liftbe s nyomtam meg a megfelelő emelet gombját miközben a hasam furcsa görcsbe rándult. Vajon mi várhat rám odafent? Nem szóltam róla senkinek, hogy igazából hová is jövök, ha eltűnök, vagy egy sorozatgyilkoshoz van szerencsém, ki tudja, mikor kezdenek majd el kerestetni. Egek mik járnak a fejemben? Túl sok hülye krimit olvastam… A gondolataimból a lift ajtó halk csengése rázott fel mely jelezte, hogy megérkeztem, majd kitárult előttem én pedig kiszálltam. Ezen az emeleten csak két luxus lakosztály található nem igen jár erre senki sem. Egyre kíváncsibb vagyok már arra kivel is, fogok itt találkozni, olyannyira már, hogy a kíváncsiságom felülkerekedett bennem, elnyomva a félelmemet. Vetettem magamra egy gyors pillantást a folyosón álló tükörben, gyorsan megigazítottam a szájfényemet és a hajamat majd végül erőt vettem magamon és bekopogtam a szoba ajtaján. Na most ugrik a majom a vízbe…

• • Tagged.: Alex • • Words.: 806 • • Outfit.: This • • Music.: Stacie Orrico – Stuck • • Notes.: Remélem tetszik ♥ • •
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexander Beckstead
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2012. Jun. 30.

TémanyitásTárgy: Re: I wanna do bad things with you - Barbi & Alex   Szer. Aug. 01 2012, 07:33



"Trying to forget someone you love is like trying to remember someone you never met."



Eljött a nagy nap. A tervemből, amit előkészítettem, már csak egyetlen dolog hiányzik: Ő. Mindent előkészítettem. Az első napon, amikor Los Angelesbe érkeztem, már akkor éreztem, hogy Barbi sokkal közelebb van hozzám, mint eddig. Az első dolgom az volt, hogy őt próbáltam megtalálni. Mivel sikeresen felvettek arra az egyetemre, ahol tanult, ez nem is volt olyan nehéz feladat. A tanuló nyilvántartásból lestem ki azt, hogy melyik a szekrénye, így már pofon egyszerű volt a többi dolgot megszervezni. Kaptam pár napot arra, hogy berendezkedjek az új lakásomra, így még nem kellett bemennem, tanítani az egyetemre. Ennek következménye az volt, hogy Barbival sem tudtam találkozni, de ezt most kivételesen nem is bántam. Hogy miért? Egyszerű oka van. Biztos vagyok benne, hogy nagyon le fogja sokkolni az, hogy hirtelen itt találkozik velem. Jobb, ha egy olyan helyen találkozunk, ahol senki sem látja, és megtudjuk beszélni szabadon a dolgainkat. Erre is készítettem egy tervet. Írtam neki egy levelet. A kézírásomat felismerhetetlenné tettem, hogy még véletlenül se jöjjön rá, hogy én vagyok az. Egy találkozót kértem tőle, a Roosevelt hotelbe, és igen, nem hiába ezt a helyszínt választottam… Hiszen így még bármi megtörténhet. Visszatérnek a régi emlékeim, amikor még örömmel beszéltünk meg egy-egy randevút különböző hotelekbe, ahol egész éjjel, csak egymással voltunk elfoglalva. Nagyon remélem, hogy sikerül meggyőznöm arról, hogy ne akarjon elhagyni újra… Szeretném meggyőzni arról, hogy csak vele akarok lenni. És ez a nap az egyetlen igazi esélyem. Jó benyomást kell keltenem benne.

Ez a bizonyos nap, korán indult. Lefoglaltam a szobát, az ő nevére a hotelben, hogy csak az utolsó pillanatban jöhessen rá, hogy én vagyok az. Az egész napom rendezkedéssel, és tervezéssel zajlott. Rengeteg mindent vettem, fehér rózsákat, megrendeltem az ételt is, sőt még illatgyertyákat is beszereztem, eper illatban. Soha nem voltam még ennyire romantikus, de most szeretném, ha minél jobban le tudnám venni a lábáról. Hiszen meg szeretném győzni arról, hogy érdemes velem maradnia. Villámgyors tempóban közeledett az este, de amikor már csak egy óra volt a találkozás előtt, akkor lelassult, és szinte minden egyes perc óráknak tűnt a számomra. Itt ülök ebben a fényűző lakosztályban, az egyik kanapén. Csak a gyertyák adnak némi fényt, és az egész szobát betöltik a rózsák és az eper illata. A vacsora, amit a legjobb étteremben készítettek el, ínycsiklandóan gőzölögnek, az asztalon, ami szépen meg van terítve. Tenger gyümölcsei. Végtelen csend honol, még a kinti nagyváros zaja sem hatol be a hangszigetelt falakon. Ez szerintem, a későbbiekben jól fog jönni, legalábbis, ha tényleg úgy alakul az este, ahogy én terveztem. Gyakran pillantok az órámra, de továbbra is csak percek telnek el, és még mindig nem érkezett el a megadott időpont. Türelmes embernek ismerem magam. Mindig rengeteget tudok várni, de ez most nem az a pillanat, amikor türelmes tudnék maradni. Borzasztóan várom már, hogy újra lássam, hogy újra megérinthessem, és beszélhessek vele. Hogy halljam a hangját, vagy hogy érezzem a semmivel össze nem hasonlítható illatot, ami körüllengi.

Nyolc óra van. Kopogást hallok az ajtón, mire máris mosolyra húzódnak az ajkaim. Odalépek az ajtóhoz, de még pár pillanatot várok, mielőtt kinyitnám. Ügyesen trükközve, úgy tárul ki a lány előtt az ajtó, hogy én takarásban vagyok, így nem láthat meg, ahogy belép a szobába. Csak a megterített asztalt, a rejtélyes fényeket, a rózsákat, na és persze az illatokat érezheti. Amint beljebb lép, egy halk kattanással már zárul is mögötte az ajtó, és mielőtt még esélye lenne jobban körbenézni, mögé lépek és eltakarom a lélektükreit a kezeimmel. Így továbbra sem tudhatja, hogy ki vagyok. Amint hozzáérek, máris felbolydulnak bennem, az érzéseim, és legszívesebben sutba dobnám az egész tervemet, és egyszerűen csak megcsókolnám. De nem tehetem, hiszen így is nagy sokk lesz a számára, a jelenlétem. Közelebb hajolok a füléhez.
- Hát eljöttél. – Suttogom alig hallhatóan, és még mindig nem engedem, hogy lásson. Ajkaimmal alig hozzáérve végigsimítok a nyakán, de úgy teszek, mintha ez a mozdulat véletlen lett volna.
- Kíváncsi vagyok, hogy kitalálod-e, hogy ki is vagyok valójában. – Suttogok újra. Egyre jobban kezd romba dőlni az elhatározásom, és már csak egy kicsi választ el attól, hogy levegyem a kezeimet az íriszeiről, hogy túl essek, a dolog nehezén. De azt akarom, hogy kitalálja, hogy én vagyok az.
- Várj, segítek egy kicsit. - Óvatosan, hogy még véletlenül se láthasson ki, elveszem az egyik kezemet és végigcirógatom az oldalát, reménykedve abban, hogy ez felkelti a régi vágyat, amit érzett, vagy érez irántam. Még egy apró puszit is adok a vállára, hátha ezzel még inkább tudok segíteni neki abban, hogy felfedje, ki is vagyok.
- Rájöttél? – Most már nem suttogok, de nem is beszélek hangosan, mégis, a hangomból hallani lehet az izgalmat, némi bizonytalanságot, és a várakozást, hogy vajon mi lesz a reakciója. Megőrülök ettől az ismeretlentől, és akármennyire is nem akarom bevallani magamnak, kicsit félek is. Elveszem az arcáról a kezeimet, és várom az elkerülhetetlent. Most már nincs visszaút. A játszma, elkezdődött
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Barbara Nolen
Különleges
Különleges
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Jun. 25.
Tartózkodási hely : Los Angeles
Job : Jogásztan hallgató - Modell

TémanyitásTárgy: Re: I wanna do bad things with you - Barbi & Alex   Pént. Aug. 03 2012, 00:19

Minden egyes pillanat mi eltelt várakozással egy örökkévalóságnak tűnt a számomra, egyre csak az járt a fejemben, vajon mi vár rám az ajtó túloldalán. A gondolataim csak úgy cikáztak az elmémben számos, ez eddig megválaszolatlan kérdést zúdítva rám. Ki küldhette nekem a levelet? Hogyan tudta a szekrényembe csempészni? Miért éppen ebben a hotelban akart velem találkozni? Miről akar velem beszélni? Mi szükség ekkora titkolózásra? És ami a talán a legfontosabb… hogyan vállalkozhattam arra, hogy fittyet hányok az esetleges veszélyekre, és eljövök egy ismeretlen helyre, kísérő nélkül, tanú nélkül? Eszembe juthatott volna a gázspray, amit még apu adott nekem, amikor modellkedni kezdtem, de annyira be voltam zsongva délután, hogy még csak eszembe sem jutott eltenni a táskámba, még midig ott pihenhet a bőröndöm legalján a szekrényemben. Késő bánat ez már, nincs mit tenni.

Az ajtó egyszer csak feltárult előttem s habár igyekeztem úgy belesni, hogy meglássam a személyt, aki e mögött az egész rejtély mögött áll, csak nem akart sikerül. Bizonyára ezt is gondosan eltervezte, hogy takarásban maradhasson, nekem, pedig muszáj legyen bemennem. Hát jó, a célvonalban most már nem hátrálhatok meg, a végére akarok járni az ügynek, kerül, amibe kerül. Egy utolsó, mély lélegzetvétel után végül beléptem a szobába az orromat pedig szinte azonnal megcsapta a rózsák és az eper illatgyertya jellegzetes, össze nem téveszthető illata. Egyre hátborzongatóbb az egész… Tehát ez az alak ismer engem, vagy legalábbis sok mindent tud rólam. Különös. Néhány pillanatig vehettem szemügyre csak a szobát, melyet gyertyák világítottak be egyedül amerre csak a szem ellátott, a hátam mögött máris kattant a zár, a szemeimet pedig két kéz takarta el. Olyan ismerős… olyan… egyedi. Egy valaki tett velem csak ilyet annak idején, de kizárt, hogy Ő lenne az, hiszen ő New Yorkban maradt, a feleségével, távol tőlem, távol Los Angelestől.

A szívem őrült erővel kezdett el verni a mellkasomban, a bensőmet pedig elárasztotta egy ez idáig számomra ismeretlen, furcsa érzés… a félelem. Nem is tudom, mitől rettegek annyira, hogy egy őrült, tébolyodott rajongóval van dolgom, aki ide csalogatott én pedig besétáltam a csapdájába, vagy attól, hogy talán tévedtem és mégis Ő az. Nem az lehetetlen! Lehetetlen és kész! Életemnek azt a szakaszát melynek Alex is részese volt lezártam hónapokkal ezelőtt, elköltöztem New Yorkból, és új életet kezdtem, ahogyan gondolom Ő is. Nem lehet, hogy mégiscsak… Nem ezt el kell felejtenem! Heves küzdelem folyt bennem, miközben igyekeztem megőrizni nyugodtságomat, higgadtságomat és csak arra próbáltam meg koncentrálni, hogy megtudjam, mire is megy ki ez az egész.

Amikor meghallottam a hangját nem ismertem fel, hiszen suttogott, épp, hogy csak sikerült meghallanom. Az ajkai a nyakamat érintették, amitől egy régi érzés kezdett ébredezni bennem, mely hosszú ideje szunnyadt már… a vágy. Halkan sóhajtottam, az ajkaimba haraptam, hogy ne árassza el fejemet a vörös köd, tisztán tudjak gondolkozni. Most, muszáj józannak maradnom!
- Igen… eljöttem. Nem hagyott túl sok választást a számomra. – a hangomban ott bujkált a dac, a mélységes felháborodás, amiért játszadozik velem, illetve a vágy, melyet nem sikerült elnyomnom magamban teljesen. Az arcom kipirult az indulattól a testem pedig megfeszült.
- Szóval most találgatnom kellene? Efféle játékokban sosem voltam jó… - ez milyen igaz. Utáltam mindig is amikor a szüleim, a húgom vagy éppen Alex ilyet játszottak velem, sosem sikerült nyernem.

A titokzatos vendéglátóm végül felajánlotta, hogy segít egy kicsit, azt gondoltam mond magáról valamit, dátumot, helyet esetleg ahol találkozhattunk vagy egyéb információt, ám nem így lett. Legnagyobb meglepetésemre végig cirógatta az oldalam, s a vállamra lehelt egy finom, apró csókot. Ebben a pillanatban emlékképek milliói özönlötték el elmémet, érzések melyeket oly rég óta igyekeztem felejteni már. Megborzongtam, a gyomromban mintha pillangók százezrei hánytak voltak cigánykereket egyszerre, a bőröm pedig libabőrös lett. Nem ez lehetetlen, mégis… biztos, hogy Ő az. Csakis Ő lehet. Amikor a férfi megkérdezte rájöttem e, már nem suttogott, egyből felismertem a hangját. Ezer közül is, megismerném hiába is hallottam oly régen.

Nyeltem egy nagyot, igyekeztem nem összeroppanni, miközben szembesültem a ténnyel miszerint a lehetetlen, mégis csak lehetséges.
- Csak… egy valaki képes egyetlen apró érintésével felkorbácsolni minden érzékemet. Csak egy valaki van rám akkora hatással, hogy a közelében kifordulok önmagamból. – suttogtam miközben erőt vettem magamon és lassan megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele. Elakadt a szavam, amikor a tekintetem ismét találkozott az övével s újra magamba ihattam a látványát.
- Mit… mit keresel itt Alex? – suttogtam miközben a hangom megremegett egy kicsit.
- Mi ez az egész? – talán a szívem mélyen végig tudtam, hogy Alex az aki ide hívott…csak nem akartam beismerni még magamnak sem. Pokolian fájt a hiánya, most pedig legszívesebben azonnal a karjaiba vetném magam, ölelném, csókolnám, beszívnám az illatát, és sosem engedném el többé, mégsem teszem, hiszen tudom, hogy nem tehetem. Már nem.
- Azt hittem, egyértelmű volt a levelem. – próbáltam közömbös hangon beszélni… mégsem sikerült. A közelében sosem ment és talán soha nem is fog.

• • • Tagged.: Alex • • • Words.: 793 • • • Outfit.: This • • • Music.: Frank Sinatra – Moon River • • • Notes.: ♥ • • •

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexander Beckstead
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2012. Jun. 30.

TémanyitásTárgy: Re: I wanna do bad things with you - Barbi & Alex   Vas. Aug. 05 2012, 05:00



"Trying to forget someone you love is like trying to remember someone you never met."





Bevallom, hiába vártam oly nagyon, tele reménnyel, nem gondoltam volna, hogy eljön. Féltem attól, hogy az egész terv romba dől, csak azért, mert túl gyanús, hogy még csak egy aprócska nyomot sem hagyok neki arra, hogy rájöjjön, ki vagyok. Elég meggondolatlan lépés volt a részéről, hogy egy teljesen ismeretlennek követte az utasítását, és eljött egy hotelba, amikor pedig bárki hívhatta volna. Az már biztos, hogy még egyszer, ez nem fog előfordulni, mert nem hagyom. Ez egy kivételes alkalom volt, de ha máskor… is ilyen történne, nem biztos, hogy egy olyan jó szándékú illető várná a címen, mint én. Bár kétségtelen, hogy az én szándékaimat sem lehet teljesen jónak venni… ez is nézőpont kérdése. Hiszen arról akarom meggyőzni, hogy folytasson velem újra viszonyt… hiába a diákom. Ugyan egy akadály már elgördült az utunkból, de ez az egyfajta tabu, még mindig közöttünk áll. De már ott tartok, hogy nem érdekel… csak vele akarok lenni, és ezért bármit hajlandó lennék megtenni. Mindenképpen meg kell győznöm arról, hogy nem csak játszadozom vele, és hogy ez az egész nem csak a szexről, és a szenvedélyről szól, hanem jóval többről.

Meglepő, hogy még az sem leplezett le, amikor a szokásos dolgokat pillantotta meg, sőt, ez az aprócska kis fordulat, hogy eltakarom a szemeit, gyakran történt velünk. Talán ennyire nem gondolná, hogy képes lennék utána jönni Los Angelesbe? Mert akkor nagyot tévedett. Nem volt nehéz meggyőznöm a volt feleségemet arról, hogy váljunk el. Hiszen cseppet sem volt jó a kapcsolatunk, sőt, nem csak én csaltam meg őt, hanem ő is engem, bár szerette játszani az áldozat szerepét. Így sokkal könnyebb dolga volt, kiverni a nagy drámát, hogy én hogy merészeltem őt megcsalni. Hát… nem volt nehéz. Végül némi veszekedés után, de sikerült elérnem azt, hogy aláírja a válásról szóló papírokat. Hatalmas megkönnyebbülés volt ez a számomra. Mintha egy több kilós súlytól szabadultam volna fel, ami évek óta nehezedett rám. A szüleim utasításai sem érdekeltek többé, sem az, hogy csalódást okozok nekik. Most először érzem magam igazán szabadnak, ami csodálatos. Nem értem, hogy miért nem követtem a testvéremet és lázadtam fel a szülői zsarnokoskodás alól. Habár, még teljesen így sem szabadultam meg az elvárásoktól. Amikor Barbi belép, újra és újra végigfuttatom a szemeimet rajta, próbálom minél inkább beinni a látványát. Soha többé nem akarom ilyen messze tudni magamtól… mint az elmúlt időkben.

Annyira ismerem már a reakcióit, hogy szinte ösztönösen megérzem, hogy fél. Nem tudom, hogy az ismeretlentől fél-e, vagy rájött az egészre, és tőlem. Szeretném megnyugtatni, a karjaimba vonni, megcsókolni és azt mondani neki, minden rendben lesz… de előtte, muszáj beszélnem vele. Nem támadhatom le, mikor így is sokkoló lehet az, hogy itt megjelentem, úgy, hogy nem is akarta. Hiszen minden kapcsolatot meg akart szüntetni velem. Fájt az a bizonyos levél, de tény, hogy megérdemeltem. Nem tudhatta, hogy milyen érzéseket táplálok iránta, ahogy azt sem, hogy mindenre elszánt vagyok, ha róla van szó. Mert ezt soha nem mondtam el neki. Talán most jött el ennek a beszélgetésnek az ideje is. Legalábbis, remélem, hogy odáig el is fogunk jutni. De még minden olyan bizonytalan… ez az akció is, csak akkor lehet sikeres, ha beleegyezik abba, hogy beszélgessünk. Bár… bezártam az ajtót, így most egy ideig, biztos nem fogom elengedni a közelemből.

Amikor meghallom a halk sóhaját, gyönyörű emlékek ezrei kezdenek megelevenedni a szemeim előtt. A reakciói, amiket annyira szerettem, a sóhajai, nyögései és sokszor a sikolyai… olyan jó ezekre visszagondolni. Szeretném ma is hallani ezeket.
- Adtam választási lehetőséget, te döntöttél úgy, hogy mégis eljössz. El kell ismerni, még mindig elég bátor vagy. Erre, és a kíváncsiságodra alapoztam, a reményeimet. – Mondom továbbra is suttogva, hogy személyazonosságom, még ne derüljön napfényre. Vajon mit fog tenni, amikor felismer? Rögtön el akar menni majd? Megijed? Vagy örülni fog nekem? Szinte szétvetnek ezek a kérdések, úgy szeretném már, hogy a választ megpillanthassam, az imádott nő arcán.
- Oh, pedig biztos voltam benne, hogy ezúttal belemész a játékba. Így kicsit még az ismeretlenség homályába burkolózhatom, elodázva a pillanatot, ami nemsokára eljön. – Suttogom, de végül, adok neki némi segítséget. Ennek hatására, már biztos, hogy felismer.

A simogatásom hatására, libabőrös lett, ami olyan ismerős már. Ez jelzi nekem, hogy sikerült felbolygatnom az érzékeit, és ha most folytatnám, képtelen lenne sokáig ellenkezni. De nem folytatom. Még nem. Józanul, tiszta fejjel kell megbeszélnünk a dolgokat, épp ezért várnom kell még… mert lehet végül nem is lesz rá lehetőségem folytatni. Mikor felém, fordul, mélyen a szemeibe nézek. Abba a csodálatos szempárba, ami már a legelső előadáson megragadott, hiába is nem mutattam ki semmit. Amikor láthatom, teljesen kifordulok önmagamból, a komoly felelősségteljes fiatalemberből nem marad semmi… és csak arra koncentrálok, hogy minél nagyobb boldogságot okozhassak neki. De ez a pillanat, most más. Olyan, mintha évek óta nem láttam volna, még akkor is, ha csak pár hónapja váltunk el egymástól. Hiányzik a csókja, az ölelése, a nevetése, a mosolya… mindene. Most, pedig itt áll előttem, teljesen bizonytalanul, összezavarodva, és nem érti, hogy mit keresek itt. Ideje választ adnom a kérdéseire.
- Inkább kit keresek. Természetesen téged. Ha nem így lenne, nem hívtalak volna ide, ilyen… trükköket bevetve. – Válaszolok halkan, az első kérdésére.
- A leveled tökéletesen egyértelmű volt. De ha egy kicsit is ismersz, márpedig, tudom, hogy így van, akkor, gondolhattad volna, hogy eszem ágában sincs elengedni téged, csak ilyen egyszerűen. – Most jön a nehezebb része a dolognak.
- Az a nagy helyzet, hogy Los Angelesbe költöztem. Nem messze innen van a lakásom. Még nem teljesen rendezkedtem be, de már alakulóban van. Felvettek az itteni egyetemre, mint tanárt, úgyhogy mindenképpen találkozni fogunk az előadásokon… – Itt újra mélyen a szemeibe nézek.
- Ezért gondoltam… hogy jobb lenne először négyszemközt találkozni, ahol beszélhetünk. Mert rengeteg megbeszélnivalónk van, ezt el kell ismerned. Kérsz egy italt? Most egy jó darabig, nem foglak elengedni. - Ha kér, ha nem, én azért töltök neki egy pohár bort, hátha később mégis kellene neki.
- Ülj le, úgy kényelmesebb. Még nem fejeztem be, a mondandómat, és amúgy is sokkolni fog. – Csak ha leült, akkor ülök én is le és kezdem figyelni megint.
- Az a nagy helyzet, hogy szabad ember vagyok. Elváltam, Barbi. Nem hiába… jöttem ide, és nem hiába tettem meg ezt a lépést. – Mondom halkan, és figyelem a reakcióját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Barbara Nolen
Különleges
Különleges
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2012. Jun. 25.
Tartózkodási hely : Los Angeles
Job : Jogásztan hallgató - Modell

TémanyitásTárgy: Re: I wanna do bad things with you - Barbi & Alex   Kedd Aug. 07 2012, 08:03


Vegyes érzések kavarogtak bennem abban a pillanatban, ahogy tudatosult az elmémben, hogy mégis csak Alexal van dolgom, ő titkolózott s játszott velem annyit, miatta kellett idejönnöm, miatta idegeskedtem már 2 hosszú napja. Egyfelől meg tudtam volna fojtani, amiért a frászt hozta rám, egy szó nélkül ide állított én pedig mindenféle szörnyű gondolattal küszködtem másfelől, viszont legszívesebben a karjai közé vetettem volna magam, hogy aztán védelmet kereshessek az ölelésében, nyugalmat, ami már oly rég óta hiányzik az életemből, pontosan azóta mióta elhagytam New Yorkot és visszaköltöztem L.A – be. Szomjazó ajkaimat az övéire tapasztanám, hogy újra megízlelhessék azt, s ha tehetném, soha többé nem ereszteném el. Teljesen összezavarodtam, már azt sem tudom, mi lenne a helyes, akkora sokként ért a jelenléte. Mihez kezdjek most? Küzdök önmagammal, miközben még mindig alig merek hinni a saját szemeimnek. Tényleg itt van. Utánam jött!!! Talán a hercegnős mesék mégis csak igaznak bizonyulnak, és a történetünk vége még lehet Happy End? Ugyan már… mire is gondolok, ez az egész őrültség.

Reménykedtem benne, hogy könnyen elszabadulhatok ám ez nem így lett. Alex kijelentette, hogy természetesen engem keresett, miattam jött ide, s ha azt hittem megszabadulhatok tőle, akkor bizony nagyon rosszul gondoltam, nem adja fel a harcot egykönnyen. Hát igen, tényleg nem változott ezen a téren, amikor együtt voltunk akkor is sikerült megtapasztalnom számtalan alkalommal, hogy milyen makacs, határozott jellem. Ha egyszer a fejébe vett valamit annak úgy is kellett lennie, nem létezett más megoldás. Talán pont emiatt szerettem bele végül? Már nem tudom… talán akkor sem tudtam. Ahhoz képest, hogy az egész csak egy kis „kalandnak” indult borzasztóan elfajultak a dolgok. Annak idején kínzott a féltékenység akárhányszor csak arra gondoltam, hogy amikor nem velem, akkor a feleségével van otthon, mellette hajtja álomra a fejét, mellette ébred… vele szeretkezik. Bár gyakran állította, hogy már mióta nincs köztük semmi intimitás én nem hittem el, arra gondoltam, talán túloz, vagy lódít egy kicsit. Majd bele őrültem a tudatba, hogy bár én vagyok az a bizonyos utálni való harmadik személy, aki a házaspár közé furakodott mégis én szenvedek a legjobban és nem a „megcsalt” feleség. Hányszor de hányszor gondoltam arra, hogy Alexander elé állok és bevallom neki, hogy részemről ez már jóval több, mint szimpla kis kaland, néhány kósza numera, de aztán végül mindig letettem róla, mert elfogott a félelem, ha arra gondoltam ő nem így vélekedik és kidob, amiért túlságosan ragaszkodom hozzá. Annyiszor szerettem volna hozzábújni egy – egy együttlétünk után, hogy aztán a fülébe suttoghassam „Szeretlek!” s a mellkasán pihenve aludhassak el, reggel pedig mellette ébredhessek és figyelhessem, ahogyan alszik, mégsem tettem meg sosem. A legtöbbször otthon töltöttem az éjszakákat, ha pedig mégis vele aludtam, korán reggel elhúztam a csíkot, hogy még csak véletlenül se kerülhessünk kellemetlen helyzetbe. Gondolom tehát ezek után nem csoda, hogy, aznap este, amikor meghallottam, hogy veszekszik a feleségével, s az azzal fenyegeti, hogy kirúgatja az egyetemről, tönkre teszi őt, mindenéből kiforgatja, úgy éreztem el, kell mennem, hogy ő boldog lehessen. Nem hagyhattam, hogy olyas valaki miatt veszítsen el mindent, amiért hosszú ideig keményen dolgozott, akire csak holmi szeretőként tekint, még akkor, sem ha a szívem szakadt bele, hogy el kell hagynom Őt. Soha életemben nem volt olyan nehéz döntésem, mint az, hogy megírtam a neki szóló levelemet és hátat fordítottam a múltunknak…

- Sejthettem volna, hogy nem tudlak lerázni egykönnyen, de mond csak miért kellett ide jönnöd? Nem sikerült másik lányt összeszedned az egyetemen? – borzasztó nehezen ejtettem ki ezeket, a szavakat az ajkaimon, mégsem tehettem mást, hiszen akár csak akkor, még mindig abban a tudatban élek, hogy nem voltam más a szemében, pusztán csak a szeretője. Amikor Alex bejelentette, hogy L.A – be költözött, ráadásul az ÉN egyetememen fog már megint tanítani úgy éreztem, muszáj gyorsan leülnöm egy székre, mert, hirtelen forogni kezdett velem a világ. Hiába azonban az elhatározás képtelen voltam megmozdulni, földbe gyökerezett a lábam.
- Mi, az hogy ide költöztél???? – borultam ki teljesen, nem voltam már ura a cselekedeteimnek, érzelmeimnek.
- Mond csak te, most szórakozol velem??? Ráadásul megint a tanárom leszel? Ez még viccnek is rossz! – akadtam ki. Nem, nem, nem és nem! Nem vagyok hajlandó újra kezdeni vele ezt az egész cirkuszt. Nekem aztán nem hiányzik, hogy az asszonyka egyszer csak újra felbukkanjon, és megint balhét csapjon. NEM! Nyugalmat akarok végre.
- Ch… tény legalább nem ott kellett lesokkolódnom az egész osztályom szeme láttára. – dőltem neki a falnak.
- Mégis milyen megbeszélni valónk lenne még Alex? Egyértelműen leírtam a levelemben, hogy vége köztünk mindennek. Azzal, hogy ide jöttél a helyzet, még nem változik, keress magadnak más szeretőt, vagy foglalkozz a nejeddel. – Miért??? Miért kellett ide jönnie és fenekestül felforgatnia az életemet? Miért nem élhetek végre már békében? Ez lenne a büntetésem, azért amiért a szeretője voltam? Ezt a megtorlást rótta ki rám Isten a vétkemért? Amikor Alex itallal kínál, végül csak bólintok, pláne azok után, hogy kijelentette egy, hamar most nem fogok tudni elszabadulni. Végül csak sikerült erőt vennem magamon és helyet foglaltam vele szemben egy kényelmes fotelben, majd miután keresztbe vetettem a lábaimat és eligazgattam a ruhámon a keletkezett ráncokat belekortyoltam az italomba. Kell most a szíverősítés.

- Ki-vele… ne kímélj. Mit akarsz mondani, ami még ennél is jobban képes engem sokkolni? – vontam fel a szemöldökömet, ám arra, ami ez után következett valóban nem számítottam. Alexander elvált! Szabad ember lett! Igaza volt, valóban sikerült még jobban lesokkolnia, így gyorsan kortyoltam még az italomból, hogy le tudjak nyugodni.
- Te… tessék??? Elváltál??? – nem mertem hinni a füleimnek még akkor, sem ha a férfi alig néhány centiméternyire ül csak tőlem, és minden egyes szavát tökéletesen értettem. A szavai egyszer csak reményt ébresztettek bennem… reményt arra, hogy miattam szánta el magát erre a lépésre s most azért van itt, hogy Velem lehessen. Csak velem. Hiába is igyekeztem elvetni ezt a gondolatot… csak nem akart sikerülni.
- Nahát… ez… valóban meglepett. Lesokkolt… - ismertem be halkan, szinte már suttogva, mintha csak attól tartanék, hogy meghallják a falak, a festmények miről is beszélünk, s kiadnak minket a nagyvilágnak.
- De… de miért… mondod ezt most el nekem? Mennyiben is érint ez engem? – bukott ki belőlem akaratlanul is ez a két kérdés én pedig szinte már csüngök is minden egyes szaván, hogy választ kaphassak, s ne borzolja tovább minden idegszálamat.


TAG.: for Alex
WORDS.: 1023
WEARING.: Here
NOTES.: Remélem tetszik ♥
CREDIT.: .duchess. of caution 2.0 made this nonsense.
LYRICS.: by liberty x
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alexander Beckstead
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2012. Jun. 30.

TémanyitásTárgy: Re: I wanna do bad things with you - Barbi & Alex   Szer. Aug. 22 2012, 07:26



"Trying to forget someone you love is like trying to remember someone you never met."


Annyiszor átgondoltam magamban már a dolgokat. Hogy mit fogok tenni, ha újra látom. De valahogy soha sem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy az ember eltervezi, és persze most sem tudtam követni a tökéletesen felépített stratégiámat. Nem tudtam olyan nyugodt lenni, mint amilyen szerettem volna, és nem akartam rögtön elmondani a legsúlyosabb dolgokat, amikkel csak kezdhettem a beszélgetést. Érdekes, hogy Barbi közelében, mindig ezt tapasztalom. Régebben is. Például, amikor meg volt egy adott terv, egy napirend szabva az adott napra, de amikor eszembe jutott, máris borult az egész és rögtön azt kezdtem tervezgetni, mikor tudnék időt szakítani Rá. Hogy hol tudnánk találkozni, mennyi időt tölthetnénk együtt, és vajon adódna-e lehetőség arra, hogy az egész éjszakát vele töltsem és ne csak pár lopott órát. Olyan ember vagyok, aki szereti a tervei szerint élni az életét… de amikor Barbi megjelent az életemben, hirtelen felborult az összes addigi szabály, ami kötött a feleségemhez, a szüleimhez, a munkámhoz. Többé már nem érdekelt az, hogy ez nem helyes, egyszerűen csak szerettem volna vele lenni és élvezni az együtt eltöltött időt. Rossz dolgot követtem volna el? Nem hiszem. Eddig mindig tudtam, hogy milyen dolgoknak, mik lehetnek a következményei, de amikor viszonyt kezdtem Vele, többé már nem érdekeltek a következmények. Talán, épp ezért döntöttem úgy, hogy többé nem fog érdekelni a szüleim véleménye és a saját utamat kezdem járni… és most itt vagyok, szemtől szemben vele. De még most sem tudom, hogy mi fog történni… csak beszélgetünk? Elküld és akkor soha többé nem láthatom? Vagy éppen a fordítottja lesz?

Akárhogy is fog történni, nem bántam meg, hogy így döntöttem. Számtalan okom volt arra, hogy utána jöjjek… és nem csak azért, mert fontos nekem, és mert szeretem. Nem. Rengeteg olyan okom volt, ami nem is kapcsolódik hozzá. Úgy érzem, így volt helyes. Vegyük csak sorra őket. Először is, ott vannak a szüleim. Szeretem őket, ez kétségtelen, épp ezért próbáltam megtenni számukra mindent, amit csak lehetséges. Az összes utasításukat betartottam, mindig jófiúként viselkedtem, mindig teljesítettem az elvárásaikat. Csak néhány dologban lázadtam fel, ilyen volt a tanítói állás. Még magamnak sem akarom bevallani, hogy borzasztóan haragszom rájuk, amiért a testvéremet kitagadták a családból, hiszen számomra Ő volt a minden a szüleim mellett. Az csak még inkább fokozta a haragomat, amikor egy olyan nőt kellett feleségül vennem, akit alig ismertem, és ráadásul soha nem is vonzódtam hozzá. Bár tény, hogy ez ügyben én voltam túl befolyásolható. Ha nem lettem volna ennyire az, talán nem így alakul az életem, de most már kár olyasmiről beszélni, hogy mi lett volna, ha… Másodszor... A volt feleségem. Soha nem szerettem és az elmúlt évek alatt sem sikerült ezt az érzést felfedeznem magamban az irányába. Csak kötelességből voltam együtt vele, még közös témáink sem voltak. Úgy éltünk egymás mellett, mint két idegen. Ő sem kedvelt engem túlzottan, inkább úgy mondanám, hogy elviselt. Talán, hogy feljebb léphessen a ranglétrán. Közös lakásunk volt, de külön szobában aludtunk, a nászéjszaka is néma hallgatással telt el, nem léptünk egymás felé szexuálisan. Ezért csak még inkább eltávolodtunk egymástól. Volt amikor ő sem jött haza éjszakánként, volt, amikor én nem… de egészen addig nem csapott semmiféle cirkuszt, amíg Barbi meg nem jelent a színen. Talán érezte, hogy veszélyt jelenthet a pozíciójára nézve, vagy úgy érezte Ő jóval fontosabb számomra, mint a saját feleségem. Érthetetlen volt a kifakadása, de azzal sikerült elintéznie azt, hogy Barbi elmenjen. Harmadik ok, hogy szeretném felvenni újra a normális kapcsolatot a testvéremmel. Most, hogy elköltöztem, nem kell attól félnem, hogy mikor derül ki az, hogy továbbra is tartom vele a kapcsolatot. Muszáj volt megtennem ezt magamért, azért, hogy jobb életem legyen. De Barbi nélkül nem lenne teljes a kép… Mindenképpen szeretném meggyőzni arról, hogy komolyak az érzéseim az irányában… és azt is komolyan gondolom, hogy vele akarok lenni. Vajon sikerülni fog? Nagyon remélem. Bárcsak előre pörgethetném az időt…

- Azt hiszed, ha csak szeretőként tekintettem volna rád utánad, jövök? Feladom az addigi életemet, és egyszerűen mindent otthagyva, megkereslek téged és próbálok beszélni veled? Okos lány vagy, nem hiszem, hogy ne jönnél rá az összefüggésekre. – Komorul el az arcom, bár eddig sem voltam mosolygós kedvemben.
- Nem is kerestem mást helyetted. Azt hittem, azt is tudod, hogy te voltál az egyetlen, akivel viszonyom volt az egyetemen. Nem szokásom diákokkal kezdeni, de te más voltál… – Mondom halkan, bár nem tudom mennyire érti meg a szavaimat.,
- Tudom, hogy ez most eléggé sokkoló a számodra. De igen, valóban ide költöztem. Még pedig nem is messze innen. Nem valami nagy a lakás, de egyelőre tökéletesen megfelel, amíg megszokom az új környezetet. És nem, nem szórakozom veled, habár jól sejtem, ezt inkább költői kérdésnek szántad. – Továbbra is próbálom a nyugodtat játszani, de érzem, hogy egyre kevésbé megy, és kezd eltűnni a türelmem… Csak még egy kicsit bírjam ki. Csak még egy kicsit.
- Igen, megint a tanárod leszek. – Bólintok továbbra is türelmesen.
- Nem akarod megérteni, ugye? Nekem nem kell más szerető, és nem nyugszom bele abba, amit a leveledben írtál. – Most már nem olyan nyugodt a hangom, mint eleinte, bár még próbálom tartani magam. Amikor az italra rábólint, már töltök is neki egy pohár vörösbort, és óvatosan felé nyújtom. Úgy látszik az első sokk hatáson már túl van és legalább már helyet is foglalt. Követem a példáját, és leülök vele szemben, de én nem iszok semmit, szeretnék egyelőre még józan fejjel beszélgetni vele. Még nem biztos, hogy vége van a sokknak, hiszen a legfontosabbat még nem is tudja. De talán… utána már hinni fog nekem. Hogy nem csak a kósza éjszakákért és a szexért jöttem ide, hanem egészen más okom volt rá.

Nem tévedtem, valóban nagy volt a meglepetése. Még mindig tart a türelmem, ezért nyugodtan megvárom, amíg nagy nehezen felfogja azt, hogy tényleg azt mondtam, amit.
- Elváltam. – Ismétlem meg és csak még inkább fürkészni kezdem az arcát, és főleg a lélektükreit. Ez az információ vajon milyen hatással volt rá? Kellemességgel töltötte el, vagy mást érez? Esetleg a sokk miatt, még nem tud semmit sem gondolni róla? Hamar újabb kérdéseket kapok tőle, mire halványan elmosolyodom és kicsit közelebb hajolok hozzá.
- Azért mondom el neked, mert nagyon is érint téged. Rájöttem arra… hogy semmi értelme tovább ott maradni, és játszani a lelkes marionett bábút, amit a szüleim úgy mozgathattak, ahogy csak akartak. Az is világossá vált számomra, hogy most, hogy már nincs befolyásuk rám, semmi értelme tovább szenvedni, egy olyan házasságban, aminek semmi értelme… és ráadásul úgy, hogy közben mást szeretek… – Itt jelentőségteljesen nézek rá.
- Te voltál a döntéseim alapja. A távozásod sok mindent tudatosított bennem, ahogy azt is, hogy képtelen vagyok huzamosabb ideig elviselni a hiányodat. És nem csak a szeretkezések miatt, bár tény, hogy azok is felejthetetlenek, hanem jóval több miatt is. Tehát… most itt vagyok. – Fejezem be halkan a választ.
- Már csak az a kérdés… hogy, te hogyan érzel. – Bizonytalanul pillantok rá újra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: I wanna do bad things with you - Barbi & Alex   

Vissza az elejére Go down
 
I wanna do bad things with you - Barbi & Alex
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Barbi&Gavin
» Lorcan & Barbi
» damn ur kiss & the awful things u do -[QuakeRider]
» Halász Alex
» Unlike, dislike [Alex vs Shu (?)]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The secrets of Los Angeles :: Welcome to Los Angeles :: Hollywood Boulevard :: Roosevelt Hotel-
Ugrás: