The Dangerous Shadows
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
. WELCOME .
The secrets of Los Angeles
A helyszín Los Angeles. Különös eltűnések történnek a városban, a rendőrök tehetetlenek ez ellen. A rejtély a mai napig tisztázatlan. Nem tudhatod, hogy az árnyak, mikor csapnak le rád láthatatlanul, minden előzmény nélkül. Az embereket, az árnyvadászok próbálják megvédeni, de az eltűnések továbbra is folytatódnak. Te felkészültél a kalandra?

Story.: Selima Howard
Design.: Michelle Flanagan
Rang képek.: Vampire Queen
. CHAT .
. THE MONTH ...
Latest topics
» Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06 2013, 09:44 by Vendég

» The Originals
Pént. Jún. 07 2013, 00:09 by Vendég

» Art war! FRPG
Pént. Május 31 2013, 02:14 by Vendég

» My life Arts
Szomb. Ápr. 20 2013, 01:50 by Vendég

» American Horror Story
Szer. Ápr. 17 2013, 05:39 by Vendég

» Daily Diaries ~ Vámpírnaplók
Szomb. Ápr. 06 2013, 23:51 by Vendég

» do you know who i am?
Szer. Ápr. 03 2013, 03:50 by Vendég

» Szent Johanna Gimi
Vas. Márc. 24 2013, 01:53 by Vendég

» bite my tongue - anglia, chichester - vampire knight alap
Csüt. Márc. 21 2013, 05:42 by Vendég

Top posters
Julian Griffiths
 
Allie Campbell
 
Amelia Withebert
 
Chloé Virginia Simmons
 
David Howard
 
Selima Howard
 
Michelle Flanagan
 
India Hunt
 
Vanessa Simmons
 
Mark Valentine
 
Best Friends
secretofla





secretofla
FRPG Top Sites

Share | 
 

 Encounter with the devil

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Noelle Arminger
Szekta tag
Szekta tag
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2012. Aug. 03.

TémanyitásTárgy: Encounter with the devil   Kedd Aug. 14 2012, 09:58





- Munka után ráérsz? – hajolt közelebb egy erős Versace Pour Homme parfüm illatot árasztó alak, már-már átmászva a pulton, ami hála a jó égnek elválasztott minket. Szerettem az illatot, kifejezetten imádtam, csak az illetőnek keveredett az izzadtságával, és az illat, ami általában egy szenvedélyeket ígérő sármos lepedőakrobatát idéz fel az ember lányában, átváltott most gyomorforgatóvá. Egy ilyen mondatra általában már fel sem figyelek, vagy elküldöm melegebb éghajlatra az illetőt, főleg, hogy magára locsolta a kedvenc parfümöt, amit egy férfin szeretek érezni, de hát a sors ismét jól kiszúrt velem. Ugyanis ez a majom, azok közé a gazdagok közé tartozott, akiket köteles voltam kiszolgálni, és most, hogy még próbaidőn voltam, nem igazán kellett volna kísértenem a sorsot és elkezdeni a balhét. Majd esetleg, ha már több hónapot eltöltöttem itt. Így inkább szó nélkül hagytam a megjegyzését, bár majd’ bele haltam, hogy így kellett tennem.
Ez persze nem jelentette azt, hogy nem taposhattam a földbe gondolatban.
A zene éppen csak annyira volt hangos, amennyire kellett, sarkokban eldugott lámpák adtak sejtelmes fényt. Tetszett, mert egyik végletbe sem esett át. Nem villódzott a neonfény, de nem is csillárokkal teleaggatott fényűző szalonról volt szó, ahol úgy érezhette volna az ember, hogy átkerült egy múltbéli századba. Ez a sejtelmes kis fény adott egy fajta hangulatot a helynek, amit rögtön meg is kedveltem az első két alkalom után. Szerettem itt dolgozni. Nem volt nagy tömeg, de ahhoz elég, hogy ne unatkozzak. És ne ragadjak le az ilyen elrontott géneknél, mint például ez a díszpinty itt.
- Egy Stochot. – adta meg magát végül a több percnyi hallgatásom után.
A fülem mögé simítottam egy tincset, ami kiszabadult a lófarok fogságából, majd felpillantottam rá.
- Nem vagy túl fiatal az alkoholhoz?
- Neked nem az a dolgod, hogy kiszolgálj, kicsim? – kérdezte egy csábos mosoly kíséretében. Legalábbis szerintem annak szánta. Felsóhajtottam. Szerencsére már nem állt benne a munkaköri leírásomban, hogy mindent meg kell tennem, hogy a vendég jól érezze magát, még ha ez odáig is kiterjed, hogy meg kell engednem néhány dolgot. Nyugodtan elküldhettem virágnyelven a pokolba, ha éppen nem tetszett.
- Pedig azt hittem, te akarsz engem kiszolgálni – mondtam lemondónak szánt hangon, miközben levettem egy poharat, és az üveget a polcról. Szemem sarkából láttam, hogy rögtön felkeltettem a figyelmét. Jobban kihúzta magát, és a mosoly megint csak megjelent. Hány éves lehetett egyáltalán?
- Állok a rendelkezésedre. – mormolta, ahogy letettem elé a poharat, és kiöntöttem az italát. Újra felnéztem rá.
- Rendben.
Az izgalom végigcikázott az arcán, az egész lénye felvillanyozódott. – Hol szeretnéd? – duruzsolta, le sem véve a pillantását a dekoltázsomról.
- Ahol csend van. – sóhajtottam nagyot. – Ahol tényleg lehet beszélgetni egy jót!
- Beszélgetni? – hökkent meg, és megállt a keze mozdulat közben, amint épp emelte a poharát, hogy kortyoljon egyet. Értetlenül, teljesen összezavarodva meredt rám, én pedig csak nagy erőfeszítés árán tudtam visszafogni magam, és fenn tartani a komoly ábrázatot.
- Igen… - pislogtam rá. – Te… olyannak tűnsz, nekem pedig most szükségem van a lelki támogatásra.
- Milyennek is tűnök? – zavart volt. Annyira zavart, hogy az már gyönyörű!
- Hát… - hajoltam közelebb a hatás kedvéért. Közben láttam, hogy érkezett megint valaki a pulthoz. Rövidre kellett zárnom a játékomat. – olyannak, aki… tudod… a férfiakhoz vonzódik. Te azt mondtad, a rendelkezésemre állsz. Más férfi a szexre gondolt volna, de te láttad rajtam, hogy valami bajom van, ezért felajánlottad, hogy segítesz, és…
- Micsoda? – hőkölt hátra.
- Akkor nem beszélgetünk? – kérdeztem egy összetört világú pillantást küldve felé. Vállaimat is leengedtem.
- Inkább hagyjuk. – hajtotta fel egyszerre az italt. Majd’ meg fulladt benne, közben a pénztárcájába túrt. Kezdtem megsajnálni. Kivágott a pultra egy ötöst, majd rögtön fel is állt, fogta a kabátját, és szó nélkül elviharzott.
Lizből pont ekkor robbant ki a nevetés, én is szélesen vigyorogtam, miközben elvettem a poharat onnan.
- Nem mondok semmit! – ütötte meg viccelődve a vállam.
- Jobb is. Mit adhatok? – fordultam az újonnan érkező felé.


words; 638
tagged; Simonnak:)
outfit
notes; remélem tetszik:)
credits; miranda lambert - kerosene, layout by OMGITSDANIDELIRIUM! @ CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Simon Wymer
Visszatért
Visszatért
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 05.
Tartózkodási hely : L.A
Job : Bártulajdonos

TémanyitásTárgy: Re: Encounter with the devil   Csüt. Aug. 16 2012, 04:05



to my favorite sassy waitress...
Ma este úgy döntöttem lemegyek a báromba, hogy egyeztethessek a személyzeti főnökkel, felülvizsgálhassuk a kiadásokat és megvitathassuk az üzletpolitikánkat s annak esetleges változását. Az elmúlt néhány hónapban számos versenytársat sikerült már tönkretennem, ám helyükbe újabb és újabb vállalkozó szellemű ostobák lépnek, akiknek még fogalmuk sincs róla, hogy kivel húztak ujjat. Ha rajtam múlik hamarosan az enyém lesz a környék egyetlen jól menő bárja, kiszorítom a területemről a konkurenciát. Nem mintha félnék egy kis versenytől, de most van más, amivel foglalkoznom kell, ilyesmi felesleges időpocsékolás jelenleg nem fér bele a napirendembe. Én sajnálom a legjobban nekem, elhihetitek, mert imádom megszívatni az ellenfeleimet.
Miután megérkeztem a saját parkolóhelyemhez leállítottam a motorom majd az épület felé vettem az irányt, miközben ellenőriztem néhány frissen érkezett e – mailt. A szokásos parti meghívások, asszisztensi emlékeztetők jöttek csak, így érdektelenül a zsebembe csúsztattam a mobilom és beléptem a helyiségbe. Be kell, hogy valljam már nagyon hiányzott a hely, megvan a maga varázsa, amivel még engem, a tulajdonost is képes idebilincselni. Vajon ha rám ilyen hatást gyakorol, akkor milyen lehet a vendégek számára? A pult felé vettem a lépteimet és helyet foglaltam az egyik bárszéken miközben a tekintetemmel a tömeget fürkésztem. Pontosan 9 – re beszéltük meg Rufussal, hogy előkotorja számomra a kimutatásokat, aláírni valókat és kihozza a pulthoz, hogy nekem már csak gyorsan át kelljen futnom őket és ide – oda szignózzak egyet. A férfinak ehhez képest nyomát sem láttam. Két pincérnő állt csak a pult túloldalán, az egyik a poharakkal foglalatoskodott, míg a másik, akit ez idáig még nem láttam épp egy vendéggel szájalt. Meg kell hagyni a kishölgy stílusa lehengerlő volt, s habár úgy tettem, mint aki cseppet sem rájuk figyel magamban jót derültem a kis jeleneten. Vajon a csaj mióta dolgozik nálunk? Bár a helyzet elismerem piszok komikus volt azt, mégsem szabad hagyni, hogy törzsvendégek szokjanak el tőlünk egy – egy csípős nyelvű pincérnőcske miatt. Na majd előveszem ezért Rufust ha végre elő tolta a képét az irodájából. Újra a mobilommal kezdtem el babrálni miközben a lány egyszer csak előttem termett azzal, hogy mit adhat.
- Whiskyt jéggel – válaszoltam fel sem pillantva a pötyögésből.
- Minden vendéggel ilyen vicces kedvű a hölgy? – tettem fel a kérdést miközben a zsebembe csúsztattam a készülékemet és felpillantottam a lányra. Nem rossz a kicsike azt már egyszer meg kell hagyni, így értem miért próbálkozott nála annyira az iménti vendég. A következő pillanatban mellettünk is termett az egyik felszolgáló lány, aki letette a pultra a tálcáját.
- Elle két martinit kérnek a 6. – oshoz. – mondta majd felém fordult.
- Jó estét Mr. Wymer. Régen láttuk erre, már hiányzott. – Erre a megjegyzésre csak egy pimasz mosoly volt a válaszom miközben a jövevény felé fordultam.
- Menj szépen szépségem és kerítsd nekem elő a személyzeti főnökötöket lehetőleg még 10 perccel, ezelőttre ha kérhetem, és mond meg neki, hogy a főnököt nem illik megváratni. Szedd a lábaidat. – nyomatékosítottam majd visszafordultam a pultban álló lány felé, aki addigra végzett az italommal.
- Kösz. – emeltem fel a poharat majd belekortyoltam az italba. Nincs annál jobb érzés a világon, mint amikor az égetett szesz végig csordogál az ember torkán. Nem hiába az egyik nagy kedvencem az ír whisky.
- Jól sejtem, hogy még próbaidőn vagy? – tettem le a poharamat az asztalra miközben azt kezdtem el szemlélni, hogyan végzi a lány a munkáját. Mivel mostanában igen csak elfoglalt voltam ezért nem sok időm jutott a személyzeti kérdésekre, talán épp itt a remek alkalom, hogy számon kérjem Rufust és döntsek a véglegesítésekről. Épp ahogy végeztem ezzel a gondolatmenetemmel hamarosan meg is jelent mellettem az emlegetett személy, aki nem volt más, mint egy nagyjából 2 méter 10 centis afro amerikai úriember, fehér öltönyben hozzá illő nyakkendővel, az ujjain arany gyűrűkkel, kezén arany órával.
- Jó estét Mr. Wymer, elnézést, hogy megvárakoztattam. Időbe telt előkerítenem az összes papírt. – tett le mellém egy méretes paksamétát majd már ült is volna le, ám én megállítottam.
- Üljünk át egy csendesebb helyre. – keltem fel majd a pultos lányhoz fordultam.
- Még két whiskyt és te hozd, ki kérlek. – ezzel átvonultunk egy csendes sarokba ahová leülve a magyarázó férfira kezdtem figyelni.

Words.: 676
Outfit.: This is here
Notes.: Kicsit megkésve de remélem tetszik
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noelle Arminger
Szekta tag
Szekta tag
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2012. Aug. 03.

TémanyitásTárgy: Re: Encounter with the devil   Csüt. Aug. 16 2012, 10:17







Türelmesen vártam a válaszára, miközben nagyjából, nem túl feltűnően felmértem. Nagyon fontos személy benyomását keltette, ahogy le se tudta venni a szemeit a telefonjáról. Szemrevaló volt, azt még magamnak is bevallottam, de azt is tudtam, hogy pontosan az olyan fickókkal szemben kell óvatosságra intenem magam, mint amilyen ő is volt. Legalábbis első ránézésre olyannak tűnt, akivel vigyázni kell. Piszkosul jóképű, jól öltözött, és nem utolsó sorban piszkosul gazdag is. Mindezzel természetesen ő maga is tisztában volt, és fel is használta, ebben egy percig sem kételkedtem.
Előkaptam a poharat, mikor végre kibökte mit is szeretne. Beledobtam pár jégkockát, és az italát töltöttem ki éppen, amikor nekem szegezte a kérdést. Egyik szemöldököm felvonva néztem fel rá. Eltette a kütyüt, teljes figyelemmel fordult felém. Nem megmondtam? Csak óvatosan…
- Csak azokkal, akik megpróbálnak hazavinni. – küldtem felé egy bájosnak szánt mosolyt, miközben elé tettem az italát. A whiskyt visszapakoltam a helyére.
Liz ekkor toppant be újra a képbe, és parkolt le elém a tálcájával. Nem foglalkoztam volna többet Mr. Elfoglalttal, ha fél füllel nem hallom meg Lizt, ahogy a pasashoz fordul. A gyomrom kissé kellemetlenül szorult össze. Mr. Wymer? A fene gondolta volna, hogy a hely tulajdonosa. Frankből kiindulva, mindig valami vénembert képzeltem el helyette, aki másokat ugráltat a legtöbb ügy elintézéséhez, mint például Rufust… Bár így is ez volt a helyzet. Rufus intézett mindent, amíg ő távol volt.
Az italokat kitöltve, és a tálcára pakolva indultam el a hatos asztalhoz. Magabiztosan tartva a tálcát járkáltam ide-oda, közben folyamatosan jöttek az újabb rendelések. Szerencsére nem ez volt az első bár, ahol dolgoztam, volt már ebben gyakorlatom. Mindeközben gondolatban folyamatosan visszatértem az előző témához. Még ha megorrolt rám azért, mert az egyik kuncsaftját küldtem el, sem érdekelt. Amikor idejöttem, nem arról volt szó, hogy tennem kell a szépet a hozzá hasonlóknak. Pontosan azért hagytam ott Frank kaszinóját, mert már elegem volt az állandó jellegű tapizásból és ajánlatokból. Ha ehhez lett volna kedvem, akkor maradtam volna ott.
Talán az lesz a legjobb, ha nem is foglalkozom vele tovább. Ha ezen idegesítem magam, akkor azt fogom elérni, hogy hibát hibára halmozok, aztán nagyon könnyedén ajtón kívül találhatom magam.
Itt is ugyanaz volt a forgatókönyv, mint bármelyik másik szórakozóhelynél. Minél későbbre járt az idő, annál többen voltak, aminek persze én meg örülni tudtam. Nem csak vánszorogtak a percek, mint kora délután. Pontosabban időm se volt az órára pillantani, nem hogy számolni a másodperceket.
Mire visszaértem a pulthoz, Liz pont akkor sietett el mellettem. Fejével intett, hogy vegyem át. A tálcát letettem, és sorban haladva adtam ki azt, amit kértek, amilyen gyorsan csak tudtam. Valahogy sejtettem, hogy most vagyok csak igazán próbaidőn, szemem sarkából láttam, hogy figyelemmel követi minden mozdulatomat. Aztán csendesült kissé a forgalom, ahogy a legtöbben megkapták a rendelésüket, én pedig nem tudtam tovább úgy tenni, mintha nagyon elfoglalt volnék, úgyhogy visszasétáltam.
Ismét felpillantottam rá, mikor megszólalt. A megjegyzésére csak féloldalasan elmosolyogtam magam, már csak dacból is kicsit. – Jól sejti, Mr. Wymer.
Szerencsére visszaért Liz, s láttam, hogy Rufus is követi őt. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy ezek szerint már nem kell sokáig a főnökség figyelmének középpontjában lennem, hanem nyugodtan dolgozhatok tovább, ahogy eddig is. Rufus akármennyire is ijesztőnek tűnt első pillantásra, nem viselkedett úgy, ahogy azt vártam. Nem tapadt rá senkire, hogy a legapróbb mozdulatodat is figyelje, várva mikor rontja el az ember, hogy aztán semmi perc alatt kirúghasson. Megkedveltem az alatt az idő alatt, amit itt töltöttem.
A főnök megjegyezte, hogy üljenek át egy csendesebb helyre, én pedig már nyúltam a tálcáért, hogy fussak egy újabb kört a vendégek között, amikor a hangja megint csak megállított. Értetlenül néztem utánuk, majd Lizre, aki csak megvonta a vállát.
Remek.
Ezek szerint pontosan azt értem el, amit szerettem volna elkerülni. Kíváncsi voltam ez a próbaidő meddig fog még tartani.
Két whisky jéggel, ahogy kérte.
Mire odaértem az asztalukhoz, már helyet is foglaltak. Letettem eléjük a poharakat.
- Hozhatok még valamit? – kérdeztem hátrébb lépve egyet.





words; 641
tagged; Simonnak:)
outfit
notes; remélem tetszik:)
credits; miranda lambert - kerosene, layout by OMGITSDANIDELIRIUM! @ CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Simon Wymer
Visszatért
Visszatért
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 05.
Tartózkodási hely : L.A
Job : Bártulajdonos

TémanyitásTárgy: Re: Encounter with the devil   Szer. Aug. 22 2012, 03:00



to my favorite sassy waitress...
Miután helyet foglaltunk az asztalunknál Rufus egy pillanatig sem habozott, máris elővette a kért kimutatásokat, majd heves magyarázatba kezdett a számokat illetőleg. A számításaim tökéletesen beigazolódtak, ez a negyedévünk sokkalta jövedelmezőbb volt, mint az előző kettő, ezt pedig annak köszönhetem, hogy némi rábeszéléssel, egy kis piszkos játékkal sikerült megszabadulnom két helyi konkurensemtől. A jelek szerint nagyon is megérte a dolog, habár sosem szerettem túlzottan a számokkal foglalkozni. Mire vannak a könyvelők, ha nem erre? Jobban szeretem a tervezés és a megvalósítás részét a bulinak, mint a kalkulációt. Figyelmesen követtem a tekintetemmel minden egyes számot, ábrát, melyet Rufus az orrom elé tolt, közben pedig hallgattam ahogy „jobbnál – jobb” befektetési ötletekkel traktál, magas haszonnal kecsegtet. Ez alatt a néhány év alatt mióta csak a szakmában vagyok megtanultam már, hogy milyen ajánlatokra érdemes odafigyelni és milyenekre nem. Rufus és az én üzletpolitikám merőben eltért egymástól mivel ő a rövid távú haszonnal kombinált, én azonban a jövőbe tekintettem, és igyekeztem úgy kiépíteni a vállalkozásomat, hogy az hosszú távon is megérje a számomra. Jobbára csak bólogattam egy – egy felvetésére ám egy idő után a tekintetem az új pincérlány felé siklott, aki szemmel láthatólag zavarba jött attól, hogy engem kell kiszolgálnia, s mióta tisztában van azzal a ténnyel, hogy ki is vagyok én, 3 – 4x jobban odafigyel arra, hogy mindent tökéletesen csináljon. Isten a tanúm rá, hogy nem az volt a szándékom, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam őt, sőt az igazság az, hogy még vizsgáztatni sem szerettem volna, ám, most, hogy megadatott a lehetőség, miért is ne használjam ki? Nem árt, ha egy kicsit jobban otthon vagyok a személyzeti ügyekben is, nem csak az üzleti részben. Kíváncsi tekintettel fordultam vissza Rufus felé, éppen akkor amikor az végzett a prezentációjával.
- Hát ennyi lenne uram. – bökte ki miközben benyúlt zakója belső zsebébe és elővett egy fehér zsebkendőt mellyel, megtörölgette kicsit verejtékező homlokát. Na ne már, komolyan ennyire ijesztő jelenség volnék? Az oké, ha az ellenfeleim tartanak tőlem, na de, hogy az alkalmazottam is halálra legyenek tőlem rémülve… Nonszensz. Persze kell egy egészséges főnök – beosztott kapcsolat, kell, hogy egy kicsit tartsanak tőlem, különben hova lenne a munkamorál, a jó eredmények? Mégis… ez már egy kicsit sok.
- Szép munka Rufus, elégedett vagyok vele. Lazíts már egy kicsit. – veregettem vállba, amitől úgy tűnt egy kicsit valóban feloldódik.
- Köszönöm uram, igyekeztem.
- Nagyon helyes. Na szóval… térjünk ki egy kicsit a személyzet dolgaira. Mesélj nekem egy kicsit arról az új pincérlányról. Mi is a neve? Lora? Loren?
- Noelle uram. Nem rég óta van csak nálunk, még próbaidőn.
- Igen, igen Noelle. Mond csak minden vendéggel szemben ilyen csípős a nyelve?
- Igen… vagyis nem Mr. Wymer, csak azokkal szemben, akik tiszteletlenek vele, vagy bunkó ajánlatokkal zaklatják.
- Nagyon helyes… nem baj az ha meg tudja védeni magát, de azért ügyelj rá, hogy ne riasszon el innen senkit. – kötöttem a férfi lelkére éppen akkor, amikor az említett hölgy megjelent az asztalunknál a kért italokkal.
- Köszönöm. – vetettem át a poharam és kortyoltam bele az italba majd néhány pillanatig elmélyülten vettem szemügyre Őt. Persze nem kell rosszra gondolni, cseppet sem illetlenül, tolakodóan tettem ezt, inkább csak elgondolkozva.
- Hüm? – kaptam fel a fejem a kérdésére.
- Nem, nem kösz egyelőre nem kérünk mást. Ülj le egy, kicsit kérlek, a kolléganőd addig átveszi a helyedet a pultnál. Rufus intézkedj, légy oly szíves. – ezzel a férfi már el is tűnt a vendégek forgatagában.
- Szeretnék neked feltenni néhány kérdést. – időközben előkerestem a papírjait.
- Mióta is dolgozol nálunk? – közben átfutottam gyorsan a referenciáit, hogy minden rendben van e.
- Itt azt látom, hogy dolgoztál az egyik… khm… régi, nem túl jó ismerősömnél. Mond, csak miért hagytad ott a kaszinói munkát? – néztem fel rá kíváncsian, miközben újra ittam néhány kortyot. Igaz, időről időre bukkannak fel nálam olyanok, akik hajdanán az ellenfeleimnél dolgoztak, és most nálam keresnek munkát, de nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy vajon Ő, miért sodródott ide.
- Hogy érzed itt magad? Sikerült beilleszkedned? Jól kijössz a többiekkel? Azt már láttam, hogy elég talpraesett vagy, meg tudod védeni magad a pimasz vendégekkel szemben, de a kollégáiddal megtaláltad a közös hangot? – érdeklődtem miközben nem túl feltűnően újra csak végig siklott rajta a pillantásom. Szemrevaló azt már egyszer meg kell hagyni.

Words.: 696
Outfit.: This is here
Notes.: Nagyon tetszett, bocsi, hogy csak most sikerült válaszolnom rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noelle Arminger
Szekta tag
Szekta tag
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2012. Aug. 03.

TémanyitásTárgy: Re: Encounter with the devil   Pént. Aug. 24 2012, 10:45







Már csak a végét hallottam annak, amit Rufusnak mondott, de rögtön lejött a számomra, hogy rólam lehetett szó.
Azon kezdtem el gondolkodni, miszerint elég nagy a valószínűsége annak, hogy holnap már nem is kell majd jönnöm ide. Rufus a műszak után itt marad, aztán megjátszott kedves szavakkal elmondja, hogy a próbaidőm lejárt, de alkalmazni véglegesen már nem fognak. Elég nagy esélyét láttam ennek, ugyanis kizárt dolognak tartottam azt, hogy jó fényt vetett volna rám, hogy már az első megszólalásommal kötekedtem a „nagy főnökkel”.
Miközben vártam a válaszát, valahol reménykedtem abban, hogy nem ennyire szőrös szívű. Nem volt sok kedvem újra belemerülni a keresésbe, már ami az álláshelyeket illeti. Az embernek nagy mázlijának kell lennie, hogy bekerüljön valahová. Elmondhatjuk, hogy az ehhez hasonló bárok és szórakozóhelyek, eléggé elzártak lettek az utóbbi időben. Már ami a munkalehetőségeket illette. Ha rendelkeztél kapcsolatokkal, akkor természetesen egyenes út visz ahhoz, hogy felvegyenek, ha nem… akkor, mint mondtam, függött a vezetőség kedvétől, és hogy mennyire is szenvednek épp munkaerőhiányban. Ami nem sűrűn szokott előfordulni, figyelembe véve azt, hogy mindenki foggal-körömmel harcolt az állásáért.
Egy bólintással vettem tudomásul, hogy nem kér semmi mást egyelőre, és már mentem volna vissza a pulthoz, mikor megkért arra, hogy üljek le az asztalhoz. Rufus már állt is fel, összeszedegetve közben a papírjait, csak párat hagyott elől. Hm, lehet nem is Rufusra vár az a bizonyos feladat, hogy kirakjon…
De persze csak akkor tudom meg, hogy jól sejtem-e, vagy sem, ha leülök és meghallgatom mit is akar pontosan. Rufus már el is sietett, így én sem tébláboltam ott tovább, hanem helyet foglaltam az egyik széken, a tálcát az asztalra tettem, majd rápillantottam. Pár pillanatig csak nézegette a papírokat. Pár kérdés? Hm… ha annyira ki akarna rúgni, akkor nem kérdezgetne, igaz?
- Lassan két hete. – válaszoltam, mikor rákérdezett arra, hogy mióta is dolgozom itt. – Pontosabban tizenegy napja. – fűztem még hozzá. Lepillantottam a papírra, amit gyorsan ő maga is átfutott. Fejjel lefelé nagy nehezen rábukkantam a saját nevemre is. Még egyszer csak hm.
Meglepődötten vontam fel egyik szemöldököm, mikor felhozta Franket. – Nem tudtam, hogy ismeri.
Nyilván csak a konkurenciáról volt szó. Bár valamiért gyanítottam, hogy más is állhat a háttérben a megjegyzéséből és a hangsúlyából ítélve. De persze nem az én dolgom volt. Frank a nagy üzleti dolgaiba sohasem engedett bepillantást, mindig rejtve tartotta előlem, annak ellenére is, hogy közben az alkalmazottja voltam. De talán jobb is volt így. Csak azért mert késő éjszakai bárokban, és ehhez hasonló helyeken dolgoztam, nem szerettem volna ráadásként valami hülyeségbe belekeveredni. Így is volt épp elég bajom, nem akartam önszántamból még többet a nyakamba venni.
- Kissé meguntam a kirakati baba szerepet. – húztam el kicsit a számat. – És amúgy sem az volt a célom, hogy ott öregedjek meg. Az időbeosztás pedig nem volt túl rugalmas, pedig erre most elég nagy szükségem van. De ez a kisebbik ok volt. – vontam meg kissé a vállam, és reméltem, hogy ez elegendő válasz volt a kérdésére.
Kezdtem lassacskán megnyugodni, hátam nekidöntöttem a szék támlájának. Nem is volt olyan vérszomjas, mint amilyennek elsőre tűnt. Mármint, én arra készültem, hogy majd lekap a tíz körmömről az előbbi incidens miatt. Ugyanakkor nem adtam fel az óvatosságom, még bármikor előrukkolhatott ezzel. Csak győzzem kivárni.
- Jól. Tetszik a hely nagyon. És a többiekkel is jól meg vagyok. Elég könnyen megtalálom a közös hangot az emberekkel, ezzel nincs problémám…
És nem is kellett sokat várnom. Nem leszúrásként mondta, de azért megjegyezte az esetet. Halványan elmosolyogtam magam, miközben az arcát fürkésztem. Az jutott eszembe, hogy hogy lehet ilyen fiatalon ennek a helynek a főnöke?
- Úgy látom, ez már szálka marad a szemében.





words; 595
tagged; Simonnak:)
outfit
notes; kicsit rövidke lett
credits; miranda lambert - kerosene, layout by OMGITSDANIDELIRIUM! @ CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Simon Wymer
Visszatért
Visszatért
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 05.
Tartózkodási hely : L.A
Job : Bártulajdonos

TémanyitásTárgy: Re: Encounter with the devil   Hétf. Szept. 03 2012, 23:37



to my favorite sassy waitress...
Bevallom őszintén, amikor néhány perccel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a saját kezembe veszem az irányítást, és én magam fogok elbeszélgetni a lánnyal, fogalmam sem volt róla, hová fog vezetni ez az egész. Annak idején, amikor megnyitottam a helyet én beszélgettem el a jelentkezőkkel, szerettem megfigyelni a reakcióikat, a viselkedésüket és ezek alapján véleményt alkotni róluk, ami többnyire jól is jött, mert így később nyugodt szívvel utasíthattam el, vehettem fel embereket. Szeretek az első megérzéseimre hagyatkozni ilyen téren, mivel eddig még nem okoztak csalódást. Kíváncsi vagyok ezúttal mi lesz. Annyit már sikerült megállapítanom róla, hogy talpra esett, határozott hölgyeménnyel van dolgom, aki könnyedén megállja a helyét nehéz helyzetekben. Akadtak olyan pincérnőim is régebben, akik sírva fakadtak, zaklatásra panaszkodtak, utána napokig be se jöttek pusztán csak, azért mert egy vendég flörtölgetett velük, mondott egy – két illetlen dolgot. Gondolom mondanom, sem kell, hogy ezeket, a lányokat később el kellett bocsátanom, hiszen akár tetszik akár nem ez a munka, megköveteli az embertől, hogy több dolgot elviseljen, több bőrt növesszen a képére, megtanulja szinten kezelni a necces ajánlatokat, részeg vendégeket. Ahogy Noelle mai esetét néztem úgy tűnt benne minden, megvan, ami ahhoz kell, hogy nálam dolgozhasson, mégsem akartam elhamarkodott döntést hozni, ezért volt szükség arra, hogy feltegyem neki ezeket, a bizonyos kérdéseket. Nem is tettem rosszul, végtére is így még többet megtudtam róla, egyre jobban sikerült elnyernie a tetszésemet. Amikor Frank – nél kötöttünk ki hagytam a megjegyzését elsiklani a fülem mellett, jobbnak láttam, ha inkább nem kommentálom a dolgot. Nem szeretek az üzleti ügyeimről, ellenlábasaimról beszélgetni főleg nem az alkalmazottaimmal, hiszen nem az ő dolguk, másrészt ki tudja később kinek, csacsognák el a dolgot. Jobb óvatosnak lenni, sosem tudhatja az ember, mikor fordul ellene néhány bizalmas információ.
- Megértem, hogy nem lehetett valami kellemes ott dolgozni, nem te vagy az első lány, aki felmondása után egyből hozzám fordult és azóta nálam dolgozik. A váltásod Monique is onnan jött át, sőt akár hiszed akár nem, annak idején Rufus is Franknél kezdett, mint személyi asszisztens. Talán egyszer majd mesél neked. – vonok vállat miközben a tekintetem újra a papírjaira, siklik.
- Szóval nem volt rugalmas a munkaidő, neked pedig pont erre lenne szükséged. Szabad megkérdeznem ennek az okát? Esetleg tanulsz még, vagy családi okok állnak az ügy hátterében? – nem akarok igazából túl mélyen belemenni a témába, de ha egyszer így kiemelte a dolgot, mint ok, akkor már érdekelne, a miért is. Nekidőltem a székem támlájának miközben kortyoltam néhányat az italomból.
- Örülök, ha sikerült megtalálnod a helyedet, többnyire azt vettem észre, hogy az itteniek eléggé összezárnak, nehezen fogadnak be új embereket. Ezek szerint neked sikerült valahogy bevágódnod náluk, gratulálok hozzá. 11 nap alatt ez nem kis teljesítmény, mások hetekig, hónapokig erőlködnek, mire elérnek valamit. – pillantottam rá elismerően, egy bátorító mosollyal. Azon megjegyzésén miszerint az iménti kis incidens szálka marad a szememben, nem bírtam megállni, halkan nevetnem kellett.
- Hát nem volt semmi az már egyszer biztos, de nem, nem marad szálka. Sőt… bevallom, nagyon jól szórakoztam rajta, talán pont emiatt lettem rád olyan kíváncsi. Szeretem, ha valaki minden helyzetben feltalálja magát, ez mindenképpen egy jó tulajdonság. Nos… úgy vélem más nincs is amit kérdeznem kellene tőled, így hát csak annyit mondok… isten hozott nálunk. – tettem le a papírjait magam elé.
- Rufussal majd elintézitek a formaságokat, szerződés, fizetés, beosztás stb., Esetleg neked van valami kérdésed, kérésed mielőtt visszatérsz a pult mögé? – vontam fel kíváncsian a szemöldököm, hátha esetleg akad olyan kérdése, amit eddig nem, mert feltenni. Egész idő alatt volt egy olyan érzésem, hogy több dolog is van, amit nem ért, vagy érdekesnek talál, miért ne adnám hát meg a lehetőséget neki arra, hogy rákérdezzen? Ki tudja, talán megint sikerül majd meglepnie…

Words.: 604 – Outfit.: This is here – Notes.: Bocsánat, hogy csak most
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Encounter with the devil   

Vissza az elejére Go down
 
Encounter with the devil
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The secrets of Los Angeles :: Welcome to Los Angeles :: Hollywood Boulevard :: Snare Flames Bar-
Ugrás: