The Dangerous Shadows
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
. WELCOME .
The secrets of Los Angeles
A helyszín Los Angeles. Különös eltűnések történnek a városban, a rendőrök tehetetlenek ez ellen. A rejtély a mai napig tisztázatlan. Nem tudhatod, hogy az árnyak, mikor csapnak le rád láthatatlanul, minden előzmény nélkül. Az embereket, az árnyvadászok próbálják megvédeni, de az eltűnések továbbra is folytatódnak. Te felkészültél a kalandra?

Story.: Selima Howard
Design.: Michelle Flanagan
Rang képek.: Vampire Queen
. CHAT .
. THE MONTH ...
Latest topics
» Empire of Fantasy
Pént. Szept. 06 2013, 09:44 by Vendég

» The Originals
Pént. Jún. 07 2013, 00:09 by Vendég

» Art war! FRPG
Pént. Május 31 2013, 02:14 by Vendég

» My life Arts
Szomb. Ápr. 20 2013, 01:50 by Vendég

» American Horror Story
Szer. Ápr. 17 2013, 05:39 by Vendég

» Daily Diaries ~ Vámpírnaplók
Szomb. Ápr. 06 2013, 23:51 by Vendég

» do you know who i am?
Szer. Ápr. 03 2013, 03:50 by Vendég

» Szent Johanna Gimi
Vas. Márc. 24 2013, 01:53 by Vendég

» bite my tongue - anglia, chichester - vampire knight alap
Csüt. Márc. 21 2013, 05:42 by Vendég

Top posters
Julian Griffiths
 
Allie Campbell
 
Amelia Withebert
 
Chloé Virginia Simmons
 
David Howard
 
Selima Howard
 
Michelle Flanagan
 
India Hunt
 
Vanessa Simmons
 
Mark Valentine
 
Best Friends
secretofla





secretofla
FRPG Top Sites

Share | 
 

 Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vanessa Simmons
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2012. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   Szomb. Júl. 07 2012, 03:09






Már korán reggel kipattantam az ágyból, pedig ez egyáltalán nem jellemző rám. Szeretek hosszan lustálkodni, amikor csak megtehetem, valamilyen új ruhát rajzolgatni a pihe-puha ágyacskámban, de ma valahogy mégsem erre vágytam. Főleg mivel végre eljött annak a napja, hogy a két legjobb barátnőm, Allie, és Amelia átjöjjenek, hogy megbeszéljük, milyen ruhát kellene felvennünk a bulira. Ha már divattervezőnek tanulok, akkor használjuk is ezt ki, nem igaz? Ez űzött ki az ágyból, már hajnalok hajnalán. Villámgyorsan elintéztem a reggeli teendőimet, utána felvettem egy sortot és egy ujjatlan fölsőt, a hajamat, pedig kontyba fogtam. A szüleink éppen elutaztak pár napra, így a húgommal együtt egyedül a miénk a lakás, bár most ő sincs itthon, biztos a lovardába ment. Szóval teljesen egyedül vagyok a lakásban. Imádom, mikor ez van. Félreértés ne essék, imádom a családomat, ahogy a húgomat is, de néha egyszerűen csak jó egyedül lenni. Annak a fényében, pedig még inkább, hogy nem sokára, nem egyedül leszek, hanem hárman. Délutánig legalábbis zavartalanul tudok dolgozni az új kreációimon.

Miután magamhoz veszek némi élelmet, ami müzli, finom friss tejjel, visszamegyek a szobámba és bekapcsolva némi zenét, elkezdem nézegetni a szabásmintáimat, miközben eszegetek. Amikor valamilyen ötletem jön, akkor, pedig azt máris lerajzolom, és az evés végeztével még énekelgetek is a számmal együtt, hiszen most nincs itt senki, hogy meghallja. Jó hangulatban szedegetem össze az eddig elkészült ruhákat, amit direkt a lányok alakjára szabtam ki, hiszen pont erre a délutánra készültem az elmúlt két hétben, mióta kiderült az, hogy buli lesz a tengerparton. Igaz, nem csak kettő darab ruhát sikerült elkészítenem, hanem még rengeteget… de ez nem is baj, hiszen akkor így majd tudnak közöttük válogatni, és kiválaszthatjuk, majd azt, ami megfelelő. Most is van egy épp készülő darabom, ez éppenséggel egy mini ruha. Többségben csak azok vannak a kollekcióban, amit terveztem, erre az alkalomra, főleg mivel ugye ez a legpraktikusabb, a bikinik mellett persze. Nincs melege benne az embernek, és nagyon hamar le lehet dobni magunkról, és már mehetünk is a vízbe. De vannak a ruhadarabok között sortok, szoknyák, különböző fölsők… kicsit beindultam.

Márpedig, ha én beindulok, akkor senki sem tud megállítani. Most is így van. Még mindig énekelgetve varrok, vágok, mérek. Mint, ha valami robot lennék, aki teljesen megfeledkezett a külvilágról. Az utóbbi igaz is. Szinte mesteri gyorsasággal dolgozom a ruhán. Észre sem veszem, amikor néha megszúrom magam a kézzel varrásnál, ahogy azt sem, hogy egyre nagyobb kupi lesz ahogy a ruhával foglalkozom. Dél körül végzek csak vele, és elégedett tekintettel szemlélgetem a művemet. Rápillantok az órára, és szinte sokkot kapok. Rendet kéne raknom, mielőtt a lányok ideérnek, és még rengeteg dolgom van addig! Kettőre beszéltük meg azt, hogy átjönnek, vagyis lehet, hogy később, attól függően, ki-mikor ér rá. Gyorsan elkezdem összeszedni a felesleges anyagdarabokat, majd amikor már kicsit nagyobb rend uralkodik a szobámba, elszaladok a közelben lévő boltba, és veszek egy csomó üdítőt, gyümölcslevet, és különböző rágcsákat, meg persze fagyit.

Nem uralkodik nagy rendetlenség a házban, ezért arról lemondok, hogy most mindent kitakarítsak, mert semmi kedvem hozzá. Inkább azzal kezdek foglalkozni, hogy mindent előkészítsek. A ruhákat felakasztom vállfákra – hatalmas szekrényem van – a különböző rágcsálnivalókat, csinos tálakba készítem elő, az italokat, pedig beteszem a hűtőbe, hogy addigra jól lehűljenek, mire a barátnőim ideérnek. Hallom, hogy korog a gyomrom, ezért gyorsan összeütök valami ebédet, még épp idejében, mert vészesen közeledik az időpont, amikor megjelenhetnek. Kínait eszem, amiben természetesen nincs hús, de pont így a finom, főleg ha én készítem. Még meg is bolondítom egy kis mogyoróval az íz világot. Elmosogatok gyorsan, utána, pedig visszamegyek a ruhákat rendezgetni. Most már csak várnom kell. Rengeteg kiegészítőt is készítettem, hogy abból is lehessen válogatni. Biztosan jó napunk lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelia Withebert
Különleges
Különleges
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 56
Join date : 2012. Jun. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : Los Angeles

TémanyitásTárgy: Re: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   Hétf. Júl. 09 2012, 06:18


Nessa & Allie & Ams


Már napok óta vártam, hogy végre eljöjjön a találka napja. Ness Allie és én csajos délutánt tartva fogjuk eltölteni a mai délutánt. Izgatottságomnak tudható be, hogy eddig nem aludtam sokat. Ám este valahogy sikerült elbólintanom ezért is keltem morcosan mikor megszólalt az ébresztő. Morogva tapogatóztam, hogy kikapcsoljam de csak annyit értem el, hogy levertem a földre és szaggatottan, de folytatódott a rémes lárma. Paplan alól szemet dörzsölve kászálódok ki és felveszem a ketyerét a szőnyegről. Kikapcsoló gombot nyomkodom, de hasztalan, beragadt.
-Szuper!- Jegyzem meg magamnak szemforgatva. Rádobom az ágyra és elhagyom a szobát. Konyha felé menve már azon gondolkodom milyen jó is lesz hármasban, nah meg azon, hogy mit fogok most reggelizni. Hűtőbe bekukkantva nem találok semmit amit kívánnék. Így hát kissé csalódottan csukom be a frigo ajtaját.

Lustán csoszogok be a fürdőbe korgó hassal. Tükörbe pillantva először megrémülök, majd csak szimpla meglepettség szalad végig vonásaimon. Rendbe teszem magam, s közben küszködök az éhséggel. Annyit pepecselek magammal, hogy észre sem veszem, hogy mindjárt dél.
Mikor elkészülök már közben felébredve frissen megyek ki újra a konyhába. *Valamit már tényleg enni kellene* Megpróbálkozom valamit összedobni, bár köztudott, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Sokszor még a rántottával is bajba vagyok. Előveszek a fagyasztóból egy doboz halrudacskát, hogy olvadjon kicsit. Várakozás közben vízben felteszek főni egy kis rizst, meg olajat melegítek. Mikor már unom az olvadás kivárását néhány rudacskát beleteszek a sercegő olajba ami pöfékelni kezd. Mikor bőrömhöz pattan az olaj felszisszenek és ijedten guggolok le és oldalra megyek. Távolból figyelem mi történik az étellel. Egyszer csak borzalmas bűz lepi el a teret.
-Basszus a hal!!!- Fancsali és rémült ábrázattal szinte úgy sikkantok fel. Konyharuhát magam elé emelve közelítek az indukciós sütő felé. Óvatosan kinyúlok a biztonságot jelentő anyag mögül és lejjebb veszem a hőfokot. Ennek hála már nem fröcskölődik a forró olaj. Előveszek egy csipeszt és kiemelem a gőzölgő rudacskát. Korom fekete lett az eddig sült oldala.
-Hát ezt nem eszem meg mert rákot okoz a szenes étel...- Nahát igen. Ha valaki orvosnak tanul mindig ilyesmik jutnak először eszébe...

Órára pillantok. Úgy elszórakoztam az időt, hogy már egy óra is elmúlt. Lekapcsolom a sütőlapot és ismételten éhesen kezdek készülődni azaz felöltözni. Kettőre beszéltük meg a találkát Ness-nél. Én pedig imádom a pontosságot, még sosem késtem sehonnan. De nem is én lennék, ha nem lennék precíz ilyen téren. Időbetartás, tanulás és figyelem ez alkot nagyban engem. Gardróbhoz érve felöltözök. Kicsit lehet túlöltöztem, de ez általában mindig így van velem. Ha csak a barátokkal találkozom akkor is szeretek csinos lenni, nem tudom miért. Így hát egy rövidnadrágot húzok magamra, meg beletűrök egy trikót végül pedig egy magassarkúba bújok. Telefonomon megnézem megint az időt. Lassan háromnegyed kettő. Nem pepecselek tovább elindulok.

Elindulok az autóm felé, majd beszállva zenét kapcsolok, hogy ráhangolódjak százszázalékosan a délutánra. Szerintem nagyon jó buli lesz. Már teljesen be vagyok zsongva. Elindulok Nessa-ék háza felé közben énekelgetek, de csak halkan, mert köztudott borzalmas hangom van. Gyenge tíz perc kocsikázás után meg is érkezem a Simmons házhoz. Leparkolok, majd már a bejárati ajtó felé is rohanok. Izgatottan csöngetek be, s várom, hogy nyíljon az ajtó és megölelgethessem barátnőm. Pici várakozás után nyílik a bejárati ajtó.
-Sziaa Ness!- Kinyújtom kezem felé, majd el is kapom egy ölelésre.
-Én vagyok az első?- Kérdem kuncogva, majd elengedem mert nem szeretném szét roppantani örömömben a kis művésznőt. Igen én így gondolok rá. Csodálatosan rajzol, vagyis inkább tervez nah meg meg is tudja varrni amit papírra firkant. Tiszta ügyesekkel vagyok körülvéve, mert Allie meg a szavakkal bán figyelemre méltóan. Biztosan egyszer híres újságíró lesz!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Allie Campbell
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 62
Join date : 2012. Jun. 25.
Tartózkodási hely : Los Angeles
Job : Egyetemista & Újságíró

TémanyitásTárgy: Re: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   Csüt. Júl. 12 2012, 02:29



Nessa & Ams & Allie


Words.: 704
Outfit.: Here
Music.: Tiffany Giardina - Hurry up and save me
Notes.: Sorry, hogy csak most csajok. :$

Ez lesz a harmadik reggel, hogy premierplánból nézhetem végig a napfelkeltét. Még csak hajnali 6 óra van, én mégis ébren vagyok, képtelen vagyok tovább aludni. Az az ominózus eset Markkal egyszerűen nem megy ki a fejemből. Éjszakánként későig forgolódom reggelente, pedig arra ébredek, már megint csak rá gondolok. Miért csókolt meg? Miért kezdett el simogatni? Oké persze hülye kérdés nyilván azt hitte, hogy egy év alatt, míg távol voltam annyira megváltoztam, hogy most rögtön a karjaiba omlok és hagyom, hogy lefektessen… mégis… az a csók… Áh ezt nem hiszem el, már megint ezen gondolkozom. Olyan őszintének tűnt, mintha komoly érzések lettek volna mögötte, ha pedig így lenne, miért kellett elrontania??? Sosem fogom megérteni és talán jobb is így. Az egyik felem soha többet nem akarja őt látni, messzire el akarja kerülni, a másik viszont borzasztóan vágyik utána. Ebből is látszik, hogy nem vagyok normális. A gondolataimból Lily baba sírása rázott fel, aki minden bizonnyal nagyon éhes lehet már, csak akkor szokott ilyen hangosan bömbölni. Mivel tudom, hogy a húgom késő éjjelig fent volt vele és szeretném, hogy ki tudja magát aludni felkeltem a piha puha ágyacskámból és átsétáltam a baba szobába. Jól sejtettem a kis csöppség valóban éhes volt, így hát óvatosan felvettem és lesétáltam vele a konyhába. Szerencse, hogy Lexi fel volt készülve és hagyott a hűtőben tejet ilyen esetekre így elég volt gyorsan felmelegítenem és máris etethettem Lilyt.

Néhány órával később csak, hogy el tudjam ütni valamivel az időt készítettem reggelit a családnak, de én magam egy falatot sem ettem, annyira nincs étvágyam. Így megy ez jó néhány napja. Olykor – olykor megerőltetem magam és legyűrök néhány falatot a torkomon, hogy a tesóm ne aggódjon értem, de ez minden. Kellene valami, ami képes elterelni a figyelmemet, mert lassan ott tartok, hogy becsavarodom. Ekkor jutott eszembe, hogy ma délutánra van egy megbeszélt találkozóm a lányokkal, Nessa házában. Basszus, hogyan is felejthettem el? Pont erre van szükségem, egy csajos délutánra a lányokkal ahol megbeszéljük, hogy ki mit vesz fel a közelgő tengerparti bulira, ahova Ams hosszas nyaggatás után volt képes csak elcsábítani, plusz egy kicsit elszórakozunk. Régen volt már ilyen. Annak idején szinte minden héten átmentünk egymáshoz és filmeztünk, pizsi bulit tartottunk vagy csak átbeszélgettük a napot, ezért is fájt annyira, hogy el kellett utaznom Franciaországba. Odakint egy ilyen őszinte barátra sem sikerült szert tennem, mint Ams és Nessa, nem hogy kettőre. Borzasztóan hiányoztak. Bár néha küldtem nekik levelet vagy írtam nekik msnen az, mégsem volt ugyan olyan, mint a személyes találkozó. A gondolat, hogy a mai napomat két a legjobb barátnőm társaságában tölthetem máris feldobott, így miután végeztem a reggelivel, és beszélgettem egy kicsit a húgommal, máris felsiettem a szobámba, hogy kitaláljam mit is, vegyek fel.

Szerencsére ezzel nem kellett sokat vesződnöm, most valahogy az „egyszerű de nagyszerű” hangulat jött rám, így kikészítettem az ágyamra néhány ruhadarabot majd bevettem magamat a fürdőszobába, hogy egy kényelmes lazító fürdő közben megszabadulhassak a negatív gondolatoktól. Nincs is jobb a habfürdőnél, teljesen felszabadít. Fél óra lubickolás után végül a szobámba mentem ahol felöltöztem, majd leültem a fésülködő asztalomhoz, hogy összedobhassak gyorsan valami szép frizurát. Nem akartam sokat vesződni így csak néhány hullámot varázsoltam a hajamba, vadócosra véve a feelinget, majd tettem fel egy kis szájfényt és orgona illatú kölnit. Kész is lettem, eredeti Allie Campbell. Jót mosolyogtam a gondolaton, majd felkaptam a kocsi kulcsaimat és el is indultam kifelé a házból.

Miután elindultam Nessa felé eszembe jutott, hogy azért illene vinnem valamit a lányoknak, így megálltam egy kisebb cukrászda előtt és feltankoltam kókusz golyóból, mignonból, dobos tortából, meggyes rétesből, csokis croissantból és muffinból majd visszasiettem a kocsimhoz és hajtottam tovább. Idegesen az órámra pillantottam, többet időztem el a cukrászdába, mint szerettem volna, így most késében vagyok. Basszus, pedig annyira nem szokásom. Szerencsére csak 10 percet késtem, így miután megérkeztem Nessához már pattantam is ki a kocsimból, magamhoz véve egy nagyobb dobozt, amiben a sütemények pihentek és becsöngettem. Mintha csak megérezte volna, Nessa szinte azonnal ajtót nyitott, mögötte pedig ott állt már Ams is.
- Sziasztok csajok! Bocsi a késésért, de benéztem az időt. – léptem be az ajtón majd adtam két – két puszit a lányoknak egy nagy ölelés kíséretében.
- Hoztam egy kis sütit, remélem, találtok olyat, amilyet szerettek. – mosolyogtam rájuk.
- Na mi a nagy helyzet? Hogy vagytok?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vanessa Simmons
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2012. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   Pént. Júl. 13 2012, 03:18







Amíg várakozom, magamhoz veszem egy ropit és azt kezdem rágcsálni. Mire megeszem, már hallom az ajtó csöngőjét, ami tudatja velem, hogy az egyik lány megérkezett. Még egyszer megigazítom a tálat, körültekintek, utána rohanok ajtót nyitni az érkezőnek. Ams kerül elő az ajtó mögül, mire máris világméretű mosoly tűnik fel az arcomon.
- Szia! – Köszönök neki, és habozás nélkül viszonozom az ölelését, bár igyekszem nem túl csontropogtatóra fogni.
- Igen, te vagy az első. De ha jól sejtem, Allie is nemsokára befog esni. – Félre állok az ajtóból, hogy betudjon jönni, csak utána csukom be a bejárati ajtót. Nem szeretném, ha a meleg bejönne, most itt legalább jó hűvös van, kellemes bent tartózkodni.
- Érezd otthon magad. – Bíztatom Amset. Már többször is jártak itt mind a ketten, úgyhogy nem kell idegenvezetőt játszanom, és megmutatnom a házat.
- Felkészültem, van egy csomó rágcsa, innivaló, meg ami csak kell. Kérsz valamit? – Érdeklődöm kedvesen, miközben én lehuppanok a kanapéra, és újra ropit kezdek eszegetni, mert az egyik kedvencem. Meg addig úgysem akarom elkezdeni a ruhákat mutogatni, amíg Allie meg nem érkezik.
- Mesélj, mi újság veled? Történt valami mióta nem találkoztunk? – Nézek rá kíváncsian.

Nem sokáig kell várnom a következő csöngetésre, mert hamarosan felhangzik. Máris felpattanok, és megint az ajtóhoz szaladok, bár egyszer majdnem felbukok a küszöbben. De szerencsére nem történik meg a baleset. Sikeresen ki is tudom nyitni az ajtót.
- Szia Allie! – Köszönök rá is hatalmas mosollyal, és máris a nyakába borulok, bár szegény keze tele van süteménnyel. Ezeket ki is veszem az ölelgetés után a kezéből, és lepakolom a rágcsás asztalra.
- Én biztosan, hiszen imádom, a sütik bármilyen formáját. – Mondom mosolyogva.
- Te is érezd magad otthon, szólj ha bármi kellene. Az italok a hűtőben vannak, remélem sikerült olyanokat vennem, amiket szerettek. – Közben beterelgetem őket a nappaliba, és csak utána foglalok helyet megint a kanapén.
- Hát a nagy helyzet az, hogy rengeteg ruhát készítettem, így van válogatási lehetőség. Tuti rá fog menni az egész délután, talán még az este is. Bekészítettem pár filmet is, ha pihenésképpen ahhoz lenne kedvetek, sőt, vacsorára rendelhetünk pizzát. Meg persze… rengeteg zene van, simán össze lehet hozni egy komplett divatbemutatót, úgyis olyan tökéletes alakotok van. – Vigyorgok, csak azután térek át a személyesebb élményeimre, mikor ezzel a beszámolóval végeztem.

- Nem olyan rég, a gyakornokoskodásom során, találkoztam egy tök jó fej divattervezővel. Ő kivételesen nem olyan hisztis, mint az a nő, akiről már annyit meséltem. Azt mondta, nagyon tetszenek neki a kreációim és el tudná képzelni, hogy egyszer velem dolgozzon. De aztán kiderült, hogy még csak gyakornok vagyok, így máris alább hagyott az érdeklődése. Mindenesetre, büszke vagyok magamra. – Csillogó szemekkel újságolom a hírt.
- Na most ti jöttök, meséljetek valami érdekeset. Úgy szeretném magamba szívni az információkat, mint egy nagy szivacs. Addig tegyek be zenét? – Kérdezem, majd ha mind a ketten beleegyeznek, máris a CD-k között kezdek keresgélni, közben benyomom a hifit, hogy addig is legyen valami. De amikor meghallom a saját hangomat, szinte rögtön kikapcsolom, és zavartan keresgélek tovább, mire egy másikat találok, amit beteszek, és elindítok. Máris felcsendül a dallam, én pedig törökülésbe visszahelyezkedem a kanapéra, és minden figyelmemet feléjük fordítom.
- Az összes figyelmem a tiétek. – Jelentem ki, mintha ez nem lenne egyértelmű. Szeretném, ha tökéletesen megfeledkeznének az előbb felhangzó hangról, mert félek a reakciójuktól. Csak ne tűnjön fel, hogy mennyire zavarba hozott az a szám.

___________________________________________________

Megjegyzés: Az első szám az ez valami hasonlónak képzeljétek el Nessa hangját, a második pedig ez
Kicsit béna, és rövid lett a reag, ne haragudjatok érte. ^^
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelia Withebert
Különleges
Különleges
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 56
Join date : 2012. Jun. 28.
Age : 27
Tartózkodási hely : Los Angeles

TémanyitásTárgy: Re: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   Kedd Júl. 31 2012, 03:59

Nessa & Ams & Allie
 
You don’t need hundreds of friends, just make sure you have some close friends who makes you smile and show your strength when all things around you fall apart.


Alig vártam már, hogy bekövetkezzen a mai délután. Gyermeki izgalommal pezsdített énem legszívesebben ugrabugrálna. Ahogy beljebb lépek rögtön elvarázsolva érzem magam. Nessa sürög-forog körülöttem. Mindent szépen eltervezett, a poharak az ennivaló. Először nagy szemekkel pásztázom amit ide varázsolt, s ez még csak a nasi. Mi lesz, ha megmutatja új kreációit. Biztosan meseszépek. Alig várom már, hogy Allie is betoppanjon. Én még Magic City-ben vagyok így hát nem nagyon tudok megmozdulni attól függetlenül, hogy barátnőm már le is dobta magát a kanapéra.
-Köszönöm!- Felelem. Majd próbálok véget vetni a sokknak. Igazából csak én reagálom túl jó értelemben. Minden apróság hatalmas ámulattal tölt el és ahogy látom minden egyes kis pohár a helyén van, minden tál csurig az italok a hűtőben, egyszóval minden pompásan el van rendezve.
-Igen azt látom, nagyon hangulatos lett minden.- Hatalmas mosoly kúszik arcomra. Végre rászánom magam, hogy helyet foglaljak Nessa mellett és kérdésére mesélni kezdek, bár sok információval nem szolgálhatok.
-Rengeteget tanulok és gyakornokoskodom, néha még éjjel is. Mielőtt pedig idejöttem valóságos harcot bonyolítottam le a konyhában....Rakoncátlan volt a halrudacska.- Nevetve mesélek, majd hirtelen csengő szó üti meg fülünk.

Én is felállok és az ajtó felé veszem az irányt. Allie állt ott hatalmas dobozzal a kezében.
-Sziaaa!!!- Hatalmas örömmel szinte felkiáltva üdvözlöm. Megvárom míg megöleli Ness-t aki a dobozkát át is veszi, majd én kerülök sorra.
-Dobos torta is van?- Kérdem vigyorogva, hisz tudják jól az a kedvencem így szinte biztos vagyok abban, hogy hozott olyat. Megölelgetem, majd elengedem, hogy jusson levegőért. Visszaindulok a nappali felé.
-Nyugi Nessa! Biztos van minden ami csak kell! Inkább bocsánat, hogy én nem hoztam semmit..Mostanában a könyvek körül forog az agyam és nem vettem semmit.- Kicsit elszégyellem magam. Nah jó..nagyon! Nem kicsit volt illetlen tőlem, hogy nem hoztam semmit. Remélem majd kárpótolhatom a lányokat valahogy.
Leülök én is. Figyelmesen hallgatom Nessa szavait. A végére el is pirulok.
-Mivel nem hoztam semmit ezért a pizzát én rendelem! És szerintem ez nagyon szuperül hangzik! Köszi, hogy ennyit dolgoztál.- Közben rápillantok Allie-ra. Még csak most veszem észre, hogy milyen csinos. A szám nem marad tátva, hisz nem illik, de lehet kezem segítségével kellene tartanom az állam.
-Hűhaaa!!! Még csak most veszem észre, Allie nagyon csini vagy!- Meg is jegyzem észrevételem. Olyan mintha randiról jött volna. Ilyen szép hölgyekkel vagyok körülvéve még a végén kellemetlenül fogom érezni magam. Tekintetem ismét Nessa-ra siklik aki mesélni kezdi élményeit. Érdeklődve hallgatom. Büszke vagyok rá, hogy ilyen fiatal, s tehetséges. Végén szinte felsikkantok és tapsolni kezdek.
-Gratula!!! Miss Simmons a fiatal divattervező mikor lehet vásárolni a ruhakölteményeit??- Viccelődöm, de amúgy tényleg csodásak a ruhái így hát remélem az első vásárlók közt tudhatom magam, ha majd erről lesz szó.
-Nekem uncsik a napjaim..Allie! Veled biztos érdekesebb dolgok történtek mint velem.- Nézek rá kíváncsian. Közben hallom, hogy Ness a CD-k közt kutat. S egyszer csak felcsendül barátnőnk csodás hangja. A lány hangját sokáig nem hallgathatjuk, hamar át vált egy híresség zenéjére és vissza csüccsen közénk.
-Ki volt aki először énekelt? Nem ismertem fel, de nagyon szuper hangja van.- Mondom, és úgy csinálok mintha tényleg nem tudnám, hogy ő volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Allie Campbell
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Piece of me :
Hozzászólások száma : 62
Join date : 2012. Jun. 25.
Tartózkodási hely : Los Angeles
Job : Egyetemista & Újságíró

TémanyitásTárgy: Re: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   Pént. Aug. 03 2012, 05:25


Nessa & Ams & Allie
Words.: 690
Outfit.: Here
Music.: Avril Lavigne - Smile
Notes.: Sajnálom, tudom ez most csapnivalóra sikeredett, de igyekszem legközelebb jobbat írni. :$

Olyan különös számomra ez az egész nap mintha nem is önmagam lennék, hanem egy filmet néznék a tvben ahol a lány egy esetlen kis csitri, aki őrlődik egy srác dolgain, amikor pedig a barátnőivel kéne jól éreznie magát bambán, mered maga elé, fogalma sincs róla, mi történik körülötte. Amikor a lányok köszöntenek gépiesen, ölelek vissza, köszönök és mosolygok, de a gondolataim egészen máshol járnak. Abba kéne már hagynom végre, hogy Mark Valentine – on és azon a bizonyos csókon gondolkozom mégis olyan nehéz, állandóan beférkőzik a tudatomba az a néhány kép melyet annyira, igyekszem elfelejteni, onnantól pedig dekoncentrált leszek. Most is, fogalmam sincs, hogy jutottam el a kanapéig, és ültem le Nessa mellé, csak nézek ki a fejemből és olykor – olykor bólintok egyet. Ez így nem lesz jó, a csajok nem ezt érdemlik tőlem, össze kéne szednem magam végre.

Mire, úgy ahogy sikerül egy kicsit magamhoz térnem a lányok már el is kezdtek beszélgetni. Szerencsére épp időben kapcsoltam, mert Ams nekem szegezte a kérdést, hogy velem mi újság van. O ha én ebbe most belekezdenék… Magamra erőltettem a jól megszokott bájos mosolyomat, amiről egyedül a húgom tudja csak, hogy egy jól elkészített álarc rajtam, majd hátradőltem a kanapén.
- Hát éldegélek, igyekszem minél előbb vissza szokni Los Angelesbe, bár Párizs után egy kicsit nehéz. Még, hogy is mondjam csak… asszimilálódnom kell. – tűnődöm a helyes kifejezésen.
- Gratulálok a gyakornokoskodáshoz nektek, én is nemrég kezdtem bele. Egyelőre még csak az egyetemi lapnál dolgozom, de a szerkesztő elkottyintotta nekem, hogy a The New York Times érdeklődött utánam, hogy nem e tölteném e náluk a gyakornoki időmet. Tetszettek nekik az írásaim. Ha tényleg megkeresnek, még nem tudom, mit fogok mondani, mert akkor rengeteget kéne ingáznom L.A és NY.C között, nem tudom, hogy menne mellette a tanulás. – sóhajtok, de látszik, hogy be vagyok zsongva, hiszen ez egy hatalmas lehetőség a számomra.
- Na mindegy, ha nem jön össze, maradok itt helyben és keresek egy kisebb lapot ahová fel, tudnának venni. – zártam rövidre a dolgot, hiszen nem szeretnék végig én locsogni, nem vagyok valami érdekes jelenség.

Épp addigra sikerült végeznem a mondanivalómmal mire Nessa kitalálta, hogy tesz be valami zenét így csak bólintottam és vártam, hogy visszatérjen közénk. Egyszer csak egy igen ismerős hang ütötte meg a fülemet, ám sajnos nem hallgathattam sokáig, mivel Nessa zavartan számot váltott, és már más szólt a CD lejátszóból. Nem tudtam hirtelen mi tévő legyek, rákérdezzek e a lánynál, hogy mi volt ez vagy inkább tereljem a témát hiszen nem szerettem volna őt zavarba, kényelmetlen helyzetbe hozni, de más felöl viszont borzasztó kíváncsi lettem. Kérdő pillantással fordultam Amelia felé, hogy szerinte mi legyen – ez a legjobb abba, hogy ő az egyik leges legjobb barátnőm, hogy már szavak nélkül is tudunk kommunikálni – ő pedig végül helyettem is rákérdezett a dologra, ügyesen megoldva, hogy ne legyen kínos a helyzet.
- Igen ez engem is érdekelne, nagyon jó hangja van a csajnak. – mosolyogtam őszintén, majd a pillantásom összetalálkozott Amsével és amikor, Nessa nem figyelt cinkos mosoly tűnt fel az ajkaimon.

Kezdtem egy kicsit megnyugodni, ellazulni a lányok mellett, nagy szükségem volt már a társaságukra a sok magamban gubbasztás után. Ha valakik hát ők aztán igazán ki tudnak engem húzni a depresszióból, és helyette fergeteges hangulatot képesek varázsolni. Áthajoltam az asztal felett a kis süteményes dobozért, amit hoztam majd kinyitottam és úgy tettem, hogy a két lány is el tudja érni. Szemezgetni kezdtem az ízletes süteményekkel majd végül a választásom egy szép példány meggyes rétesre esett, amit egy szalvétával együtt, - hogy még csak véletlenül se morzsázzam össze Nessa szőnyegét – kivettem a dobozból és eszegetni kezdtem, miközben kíváncsian pillantottam a lányok felé.
- Jaj csajok úgy várom már azt a tengerparti bulit. Na de ha már témánál vagyunk és Nessa nemsokára, megmutatja mikkel is készült a számunkra előtte, tessék vallani ki, hogy áll pasi téren? Van már kiszemelt, akit esetleg felcsípnétek a bulin… vagy majd ott körülnéztek? – a kérdésem után főleg Amsre néztem, és vártam, vajon mit fog mondani. Hátha most így 6 szem között elmondja mi is az igazi véleménye a David ügyről, vagy ha más nem Vanessát ismerve úgy is segít kihúzni belőle, ő nagyon ért ehhez.
- Nos? Fülelek lányok, lehet mesélni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vanessa Simmons
Átlag ember
Átlag ember
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2012. Jul. 02.

TémanyitásTárgy: Re: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   Szomb. Aug. 04 2012, 04:35








Szinte látom Ams arcán a gondolatait, hogy mennyire le van nyűgözve, amit lát. Pedig tényleg nem került sok munkába, és addig is tökéletesen le tudtam magamat foglalni. De azért azt jó látni, hogy ennyire tetszik neki.
- Azért csukd be a szád. – Jegyzem meg kuncogva, látva, hogy mennyire nem a földön jár jelenleg, csak azért, mert szinte mindenre gondoltam, hogy jól érezzék magukat. Végül is az az estének a lényege, hogy mindannyian csapjunk egy hatalmas csaj bulit, ahol nem kell titkolóznunk egymás előtt, és beszélgethetünk, ráadásul rengeteg ruhát felpróbálhatnak. Kellhet ennél több? Mert nem hiszem.
- Nem hiába, hiszen éppen a hangulat kell most igazán. – Vigyorgok, és csak utána nézek a lányra információ éhesen, hogy halljam a legújabb híreket. De a legnagyobb csalódásomra, nem sok újdonságot árul el.
- Hát ez nem valami sok. – Mondom picit csalódottan.
- Azért figyelj magadra, ne vidd túlzásba se a tanulást, se a gyakornokoskodást. Ugye eszel azért rendesen? És milyen harcot vívtál a hal rudakkal? – Bombázom meg megint a kérdéseimmel, de a válaszra várnom kell, mert megérkezik Allie.

Amikor Ams, nekiáll bocsánatot kérni, amiért nem hozott semmit, legszívesebben kupán vágnám, és ez látszik is a szemeimben.
- Ne viccelj már, nem kell ezért szégyellned magad. Nem hiába tankoltam fel ennyi rágcsálnivalóval, én vagyok a vendéglátó, szóval mindent hagyjatok csak rám. Különben is, megértem, hogy folyton tanulsz, hiszen láthatod, én sem dugom ki az orromat a házból legtöbbször, amikor munkálkodom valamin. Neked ugyanannyira a szenvedélyed az, hogy orvos legyél, mint nekem a ruhák tervezése. Ha más nem én biztos megértelek, és Allie is. – Próbálom megnyugtatni, nem akarom, hogy e miatt aggódjon egész este. Szeretném, ha mindenki vidám lenne körülöttem, és ezt bármi áron el fogom érni, ha törik, ha szakad.
- Ha ez megnyugtat, jó, akkor rendeld te a pizzát. – Törődöm bele egy apró kis sóhajjal.
- Tényleg nagyon csinos vagy Allie. Honnan jössz? – Kérdezem meg leplezetlenül egy csintalan mosollyal, reménykedve abban, hogy valami szaftos kis sztorit fogok hallani.
- Jó is lenne, ha hamarosan a ruháimat lehetne megvenni, de azt hiszem, erre még sokat kell várnunk. Még messze van ez az álom. – Mosolygok kicsit szerényen.

- Ne már Ams! Biztosan nem unalmasak a napjaid, szóval, tessék mesélni! – Unszolom, hátha így hamarabb szóra bírom. Szerencsére Alliet, nem kell unszolni, ő végre bőbeszédűen válaszol Ams kérdésére.
- De hát ez szuper. – Ragyog fel az arcom és megölelgetem egyik legjobb barátnőmet.
- Biztos vagyok benne, hogy egyeztetni tudod, majd a kettőt, nagyon erős lány vagy. – Bíztatom. Ezután történik az a bizonyos kis incidens a rossz cédével. Nem nagyon akarok belemenni a dologba, de úgy látszik a lányok, nem hagyják figyelmen kívül. Zavartan figyelem őket.
- Nem énekesnő volt. – Szokatlanul szűkszavú a válaszom, és erről nem is vagyok hajlandó többet beszélni. Hogy kerülhetett ide az a CD, amit még a meghallgatás előtt készítettem el, az akkor barátnőmmel? Talán a húgom lehet a ludas… képes lenne rá, hogy egyszer csak a fejébe veszi, előkeresi ezt a CD-t és egyszerűen meghallgatja. Most viszont ez így elég kínos jelenetet szült, legalábbis számomra, hiszen annyira nem akarok erről beszélni.

Allie, nagyon jó kis témát hoz fel, így lehetséges, hogy sikerül kiszedni Amsből némi információt.
- Velem semmi. – Vonom meg a vállamat.
- Most nem is hiányzik egy sem. Nem szemeltem ki magamnak senkit, és különben is, az én szerelmem a munkám, azzal tökéletesen elvagyok. Szóval… semmi újdonság. Ams… veled? – Tekintek a lányra, reménykedve várva a válaszára.
- Biztos érdekesebbet tudsz mondani, mint én. És te is Allie… ha már feltetted a kérdést, te sem maradhatsz ki belőle, szóval halljam. Csiripeljetek madárkáim. – Elégedetten hátradőlök és figyelem a lányok arcát.
- De ha úgy könnyebb… várjatok egy percet. – Hirtelen felpattanok és eltűnök a konyhában. Pár perc elteltével térek vissza, kezemben poharakkal, és egy nagy üveg borral. Lepakolok az asztalra, és mind a hármunknak töltök egy pohárral, majd feléjük tolom a poharakat, én, pedig a kezembe veszem a sajátomat, és lassan kortyolgatni kezdem.
- Most már mesélhettek. – Remélem, ezzel megered a nyelvük. Ha nem, akkor más módszerhez kell folyamodnom. Ami nem biztos, hogy jót is fog tenni nekik… de hát én már csak ilyen vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa   

Vissza az elejére Go down
 
Do you remember the nights We'd stay up just laughting? Allie & Ams & Nessa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» You can stay alive FRPG

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The secrets of Los Angeles :: Welcome to Los Angeles :: Home sweet home... :: Simmons ház-
Ugrás: